Mi értelme lenne annak, ha kimennék? Mi bajom lehet abból, ha begubózok?

Egy 10. osztályos szakgimnazista vagyok, eddig ez a negyedik iskolám, mivel 3 iskolába jártam általánosba. Általános iskolába se tudtam olyan baráti kapcsolatokat kialakítani, akikkel el tudtam volna menni valahova. Most szakgimiben már másfél évig próbálkoztam, barátkoztam, de nekem nem jött össze semmi. Próbáltam nyitott lenni új dolgokra, odamentem beszélgetni emberekhez. Többnyire sikerült jó kapcsolatokat kialakítani, de ők suli után nem kíváncsiak rám. Ők nem hívnak sehova, és nem kezdeményeznek beszélgetést velem, csak ha az érdekük úgy kívánja. Ha én hívnám őket el valahova, akkor mindig van valami más programjuk és nem jönnek el. A suliban jól elvagyunk, de sulin kívül mint az idegenek... de ami furcsa, hogy másokkal nem így vannak.

Amit a legjobban szégyellek, hogy nem tartozom sehova sem. Nem vagyok egy baráti társaságnak a tagja se. Egyetlen párkapcsolatom se volt még.

Sokáig úgy éreztem, hogy ez hiba, sokat sírtam emiatt, hogy szinte már egy emberi kapcsolatom nem volt március 13 óta a szüleimen és a tesómon kívül. És ez nekem így jó. Megszerettem az itthonlétet, megszerettem az egyedüllétet. Nem szeretnék már sehová se tartozni, nem szeretnék már párkapcsolatot se, mivel szenvedne tőlem a párom az unalomtól. De ennek van egy negatív hatása: mostanra már minden bajom van attól, ha közösségbe kell menni. Ma volt a bizonyítványosztás. Engem nem ölelt meg senki, nekem nem mondta senki, hogy hiányoztam volna valakinek is. Tegnap nem tudtam elaludni, mert "féltem" a mától, hogy mi lesz. És a félelmem nem volt alaptalan, mivel senkit nem érdekeltem, olyan volt, mintha ott se lettem volna.