Miért van az, hogy a férfiaknak bármit szabad, a nőknek meg mindenért szólnak?

"Ha egy férfi berúgik"

Ezzel mindent el is mondtál magadról!

Összefoglalva: azért érzed magad hátrányosan megkülönböztetve, mert

- széken elterülve,

- cigizés közben,

- szidva mint tudom én kinek a felmenőit,

- nem tudsz berúgni, mert

egyesek szerint nem nőies dolog.

A képet az tenné teljessé, ha hangosan böfögnél és finganál.

Azon kívül, hogy ez egy férfiaknál is ugyanúgy undorító és kulturálatlan, nem elfogadható viselkedés, talán nem ez lenne a feminizmus célja, és nem ez kéne jelentse az egyenjogúság.

Egyébként igen, én hallottam olyat, hogy "férfi létedre"...

27F

Azok nélkül, amit írtál, tudnék élni. Dohányozni pontosabban most sem dohányzom, inni szoktam, de jellemzően akkor csiccsentek be, mikor a társaság többi tagja is ott tart és örülnek neki, hogy én sem tartom magam szigorúan, mert ilyen estékből nagyon sok jó szotrink született már. Káromkodni nem szoktam kifejezetten, de hangsúlyozásra szoktam használni egy-egy kevésbé szép szót. Ennyit erről, nem is ez a lényeg. Én ennyin nem akadnék fenn.

De vegyük sorra, mik vannak még.

Nő létemre mérnök vagyok.

Ha hallgattam volna a "nő létedre" kezdetű mondatokra, olyan munkám lenne, amit utálok és az is lehet, hogy felkopna az állam.

Nő létemre nem szeretem ezt a házias témát. Az rabszolgamunka és ha már muszáj megcsinálni, csinálja mindenki, aki az adott lakást lakja. Ha nő létemre nem tartanám magam és nem csapnék az asztalra, hogy márpedig én nem takarítok rendszeresen más után is, mit gondolsz, mennyi szabadidőm lenne munka után? Mennyit lennék a párommal, ha ezt csinálom, amikor hazajövök. Mennyire lenne lehetőségem váltani és kimászni egy rossz kapcsolatból, ha csak ezt csinálnám és itthon maradnék?

Nő létemre elég vad a humorom.

A barátaim viszont szeretik, ha néha alpári vagyok, szeretnek velem nevetnj és megnyílni nekem, ahogy a poénjaim alatt én is megnyílok és nem a nőt mutatom, hanem azt a nem tökéletes, nem mindig szexi embert, aki vagyok. Nem hiszem, hogy ezekkel az emberekkel, akik ilyen sokat jelentenek nekem, ilyen jóban lennék, ha nem lenne "nő létemre" ilyen stílusom. És nekem ők kellenek.

Nő létemre szeretem az erős fizikai igénybevételt. Nevezzük edzésnek.

Ha nem tombolnám ki magam nagy súlyokkal, intenzív sprintekkel, tiszta ideg lennék egész nap. Stresszelnék és rosszul aludnék. Nekem ez a fegyverem és nem mellesleg, sokkal jobb testem van, mióta ilyen sportokat űzök kocogás meg tipikus női edzés helyett.

Nő létemre karakán vagyok. Erős. Lehet, hogy maszkulin, ha arra kerül a sor, hogy egy feladatot csapatban kell elvégezni.

De működik. És nagyon úgy fest, hogy ezt mások is elismerik. Lehet, hogy több lehetőségem lesz a munkámban azáltal, hogy nem húzódok meg a háttérben.

Figyelj, úgy, hogy jól nézek ki, imádnivaló barátaim vannak, szabadnak és nyugodtnak érzem magam, jól keresek és jól alakul a jövőm, mindezt pedig nagyrészt olyan dolgoknak köszönhetem, amiért egyesek köpködnének meg fintorognának rám, hogy egy nő miért ilyen... Felőlem aztán szólíthatnak uramnak is.

Van egy párom. Neki ez szexi.

A többiek meg le vannak szarva. Értük nem fogok szarabbul élni.

26-os

De, teheti. Étteremben is ehetsz kézzel, de feltételezem ismered az evőeszközök alkalmazását. Ezt hívják úgynevezett "kultúrának". És nem, ha fiam lesz valaha, nem fogom arra tanítani, böfögj, mert férfi vagy, hanem kultúrára nevelem. Pont.

Egyébként tényleg, az legyen a legnagyobb problémátok, hogy megszólnak, mert nőként úgy káromkodsz, mint egy kocsis. Más országokban nőként nem vezethetsz autót, vagy eladnak 12 évesen valami fickónak. Na, az probléma. De ez? Felesleges hiszti, first world problem.

Egyébként meg ez nem elvárás. Csak nevezzük az igénytelenséget és a rossz szokásokat annak, ami, és ne csináljunk úgy, mint ha a patriarchátus egy dolgot megtilt a nőknek, a férfiaknak meg szabaddá tesz (alkoholizmus, dohányzás, káromkodás).

És szomorú, hogy van aki összekeveri a férfiasságot a tahósággal.

25-ös voltam

Kezdjük, amivel egyetértünk: vannak fokozatok.

Nyilvánvalóan nem azzal van a baj, ha elterülsz egy székben (ez csak egy kép volt), vagy ha káromkodsz, ha megégeted magad. Te is tudod, hogy nem erre utaltam. Egyértelmű emellett, hogy minden embert megillet a tisztelet: nemre tekintet nélkül. Az, hogy a nőket sok férfi nem tiszteli, és tárgyként kezeli, lehet valós kritika. Sőt, releváns cél, hogy fair módon kezeljük egymást.

De amivel az első válaszommal is utaltam, azaz, hogy a kérdésben szereplő cselekvések talán nem egy egészséges feminizmus végcéljai. Egy magára adó tisztességes nő, és egy tisztességes férfi igenis nem hedonizál állandóan. Főleg, hogy ezek nem is férfias, hanem macsó tulajdonságok. A macsó nem férfi, hanem nagy kamasz: nem képes felelősségvállasra, vagy elköteleződésre, csak a hedonizmusra és a magamutogatásra. Nem férfi: álférfi. (Még egy félreértés: ha dohányzol vagy káromkodsz, attól még nem leszel rossz ember, én a kérdésben szereplő férfiképre reagáltam). Szóval, a feminizmusnak nem kéne, hogy ez legyen a célja... vannak nemesebb ügyek is!

Egyébként meg igen kérdésben leírt dolgok valóban különöse nem nőies dolgok. Miért? Mert a nő biológiai és kulturális szerepe az anyaság (nem, nem azt mondtam, hogy eredj a konyhába szülni, hanem azt, hogy nőként képes vagy életet adni). Az anyai tulajdonságok meg adottak, mint pl. a kedvesség. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy mindig "cukinak" kell lenned. Vannak nőiesebb és férfiasabb nők és férfiak. Ez így teljesen oké. Azonban tény, hogy vannak férfias és nőies tulajdonságok.

Ha nem a nemének megfelelő szerep szerint viselkedik valaki, mondhatják rá, hogy nőietlen és férfiatlan - a beszólogató nemétől függetlenül. Maradjunk meg a mértékben: szerintem abban egyetérthetünk, hogy a kézégés utáni káromkodás ok, de amikor a gyerekednek elmondod, hogy te szerencsétlen csúnyaszó, az már nem. Az nem mintaanya (és mintaapa se beszél így). Vagy elvárható egy terhes nőtől, hogy ne cigizzen és igya le magát sárga földig, amikor egy élet nő benne. Hisz a szervezetébe kerülő anyag a magzatra is hatással van. Egyébiránt tényleg, mindenki olyan, amilyen, és azt csinál a határokon belül, amit akar. A határokat is lehet egyébiránt alakítani, rendben. De ne csináljunk úgy, mint ha ez egy olyan nagy patriarchális elnyomás lenne, hogy valaki beszól, mert nem nőies berúgni minden hétvégén. Mert számomra ez jött le. Vagy ne tegyünk úgy úgy, hogy ezek a határok egyenlőek lenne a utcai fütyüléssel és a bunkó ajánlatokkal.

Emellett még két lábjegyzet:

1. Attól, hogy egy áldozati pózt hozol fel (vö. nem tudok szoknyát felvenni, mert beszólnak) nem lesz igazad.

2. Az én őseim biztosan nem voltak feministák :D Egyébiránt, ha azok lettek volna, akkor biztosan olyan dolgokért küzdöttek volna, ami megvalósult (szavazati jog, munkalehetőség stb.). Azért lehet ma is lehet küzdeni, hogy csökkenjen a köznapi szélsőseg szeximus, de az is biztos, hogy a mai harmadik típusú feminizmus erre alkalmatlan.

Továbbra is a 25-ös