Ha ti nem adtok az utcai kéregetőknek, miért teszitek?

Lehet elsőre provokatívnak fog hatni a kérdésem, de nem ez a célom. Természetesen az olyan válasz, hogy "az én pénzem, én kerestem" is elfogadott. Inkább csak okokra és tapasztalatokra vagyok kíváncsi.

Kezdem én:

Mikor kamasz voltam a diákmunka béremből is mindig adtam az utcán kéregetőnknek. Egyszer épp a villamosra vártam, amikor egy teltebb roma hölgy egy leharcolt babakocsit tologatva kért tőlem pénzt. Azt mondta tápszerre kell a kicsinek (és mutatott a babakocsi felé is). Én adtam neki, és a reakciója az volt, hogy "esetleg még egy kicsit kaphatnék?". Majd elment a nemleges válaszom után. Mikor visszafelé sétált (a villamos megálló vonalán fel-le ment folyamatosan) belelestem a babakocsiba és üres volt - még pléd se.

Tesóm esete: a legelső munkahelyén dolgozott, minimálből nehezen megélve, amikor egy hajléktalan odament hozzá, hogy tudna-e neki adni LEGALÁBB 1000 ft-ot. Természetesen ezt úgy, hogy a cigi lógott ki a szájából.

Apám esete: ritkán jár a fővárosba, de nemrég meglátogatott. Az utcán sétáltunk, amikor egy bácsi leszólította, és apám azt hitte, hogy biztos útbaigazítást kér. Nos, nyilván pénzt kért az úr (amúgy nem tűnt rossz módúnak), majd mikor apám nemleges választ adott (ház felújítás előtt állnak anyuval) az öreg megkérdezte, hogy hova valósi. Majd lelki zsarolásként odavetette, hogy "dehát magyarok, testvérek vagyunk". Valami elképesztően agresszív hangsúllyal.

Barátnőm esete: egy hölgy kért tőle a buszmegállóba, mellette egy kutyával. A kutyának kell táp, és ezért kéreget. A barátnőm adott, majd következő momentum: a nő fellépett a buszra egyedül. A kutya ott maradt.

Ezen kívül természetesen mindig megkapom ha elutasítok valakit, hogy a q-va anyám, és ha adtam régebb mindig még többet kértek.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak?