Szereted vagy utálod az embereket?

Imádom az embereket, a legtöbjük kedves és segítő kész.

Gyakran kérek segítséget, és legtöbször tök kedvesen ki is segítenek, pl ha egy helyet nem találok, vagy egy villamost, vagy buszt keresek.

Jah és nem vagyok bomba csaj, hogy erre lehessen fogni, 24-éves férfi vagyok, közepesnél picit jobb képűbb.

Dupla randin voltam.

Elmentünk egy koncertre, majd szórakozó helyre. Tényleg jól elbeszélgettem a másik sráccal, majd másnap átmentünk hozzájuk és ott is pár órát eltöltöttünk.

Attól függetlenűl hogy látszatra tök jól éreztük magunkat és jó programokat csináltunk, mindvégig az járt a fejemben, hogy "MIKOR LESZ MÁR VÉGE".

Szimplán mert introvertált vagyok és annyira nem élvezem mások társaságát, csak kicsi mennyiségben.

Azaz nagyon jó 30 percet - 1 órát együtt tölteni valakivel, de amikor 5-6 órát át folyamatosan együtt vagytok az már fárasztó nekem nagyon.

Szóval nekem ilyen a kapcsolatom az emberekkel.

Szeretem őket, de könnyen túl sok lesz.

Mivel tudatában vagyok annak, hogy az emberek csak azt tudják visszatükrözni, amit én kisugárzok feléjük, annak is tudatában vagyok, hogy e kérdés -nem kérdés.

Miért szidnám a tükröt, ha az én pofám görbe?