Megéri hobbiból pszichologiát tanulni?

Tanulás alatt mit értesz?

Mert pszichológiai (szak)könyveket attól még olvasgathatsz szabadidődben, mert érdekel a téma. Senki sem fogja tőled visszakérdezni.

A könyvesboltok teli vannak ilyen tematikájú könyvekkel, úgyhogy hajrá :)

Nyilván arra gondolsz, hogy olvasgatsz a témában. Nem arra, hogy jelentkezel egy ilyen szakra, fölvesznek, jársz oda, megtanulod és levizsgázol minden tárgyból. Mert a pszichológia szak sokkal nehezebb annál, semhogy hobbiból csinálja valaki.

Azzal semmi gond nincs, ha olvasgatsz a szabad idődben. És értelemszerűen, ha a pszichológia érdekel, akkor arról.

Azért azt ne hidd, hogy egy pszichológus beléd lát és kiolvassa a gondolataidat. Pláne nem az, aki csak érdeklődésképpen, szabad idejében foglalkozik vele.

"a szakmán kívül érdekel h viszem e vele vmire"

Igen, hasznos lehet. Éppúgy, mintha mondjuk egészségügyi ismereteket szednél föl, és többet tudnál a tested működéséről.

Szóval: jobban megértheted saját magadat.

Miért lettél olyan ember, amilyen.

Hogyan lehetnél kiegyensúlyozottabb, boldogabb ember.

Hogyan tudnál jobb emberi kapcsolatokat kialakítani (családdal, barátokkal, kollégákkal).

Ha egyedülálló vagy, milyen belső lelki gátak vannak benned, ami miatt nem találsz párra.

Ha párkapcsolatban élsz, és sok a nézeteltérés köztetek, akkor emögött mi lehet.

A gyerekkorod hogyan hat vissza arra, hogy most milyen ember vagy. Ha szüleid nagyon elrontottak valamit a te nevelésedben, akkor hogyan tudnád azt helyre hozni. És rögtön adódik a szerintem legfontosabb előny: ha gyereked lesz, tudni fogod, hogyan kerüld el ugyanezeket a hibákat, amikkel a szüleid a te gyerekkorodat megkeserítették.

Egyáltalán: ha gyereket akarsz, és boldog gyerekkort szeretnél neki adni, akkor jó, ha olvasol a gyerek lelki fejlődéséről, hogy miért fontos, hogy így vagy úgy viselkedj vele. Hogy mekkora jelentősége van az első néhány évnek a személyiség kialakulásában. Hogyan fegyelmezd és hogyan ne. Ha időnként nem úgy viselkedik, ahogyan te szeretnéd, annak mi lehet az oka. Hogyan ügyelj arra, hogy a gyerek összekötő kapocs legyen a házasságodban, ahelyett, hogy elhidegülnétek egymástól őmiatta.

De ha munkádban emberekkel foglalkozol, akkor ebben is hasznos lehet a pszichológiai tudás: jobban szót tudsz majd érteni a "nehéz esetekkel" is.

Szóval sok előnye lehet szerintem.

"pusztulnak az agyselytek"

Igen, itt is van a példa rá

Én nagyon régóta olvasok ilyen jellegű könyveket. Kommunikációról, vezetői tulajdonságokról, stílusokról, emberi játszmákról, teljesítményről, motivációról, illetve az egyik kedvenc témám a nárcizmus. (Az egésznek nem sok köze a szakmámhoz, de ebben is jól használható a tudás.)

A hátránya az ilyen jellegű tájékozottságnak, hogy az ember egy idő után kéretlenül is szívesen adna tanácsokat, amin felül kell kerekedni, illetve el kell fogadni, hogy az átlag teljesen más színvonalon mozog ilyen területen. Sok a nézetkülönbség a komolyabb témáknál a merőben más gondolkozásom miatt. Nekem ez utóbbi nagyon nehezemre esik a mai napig, ezért sok esetben inkább csak csendes megfigyelő vagyok, hogy ez ne éleződjön úgy igazán ki. Ez a jó kapcsolatok megtartásának ára. :)

A közeli barátok viszont ritkán mondják ki, hogy szeretnek velem beszélgetni a problémáikról, ugyanakkor gyanús, hogy mindig hozzám fordulnak velük. :D Talán az előnyöm az lehet az átlaggal szemben, hogy ezek a könyvek megtanítanak teljesen máshogy tekinteni egy-egy helyzetre, mint ahogy normál ember tekintene. Ezen felül az empátia is csak racionális szinten mozog bennem valahogy. Pl. van egy nő, aki egy nárcisztikus férfival él együtt. Mindenki lehülyézi, amiért ezredszerre is hagyja, hogy beletiporjon a férfi és amikor beszélgettünk, sírva fakadt, hogy nem is tartozom a jó barátai közé, de én vagyok az első, aki azt mondja, hogy megérti, látja, hogy segítségre van szüksége és tud hasznos alapot adni a változtatásra. Ezeket a pillanatokat őszintén szólva nagyon szeretem és ilyenkor pár napig a fellegekben járok, mert érzem, hogy van haszna ennek a furcsa hobbimnak.

Én pl. a szabadidős felvetésedre azt mondanám, hogy nem igaz. Arra van időd, amire időt szeretnél szánni. Ha én időt szeretnék szánni munka, család és akár még egy egyetemi képzés mellett is, hogy olvassak, akkor megoldom, hogy az ágyba kerülve elalvás előtt ne a tv-t nyomjam be pl., hanem minden este elolvassak 5-10 oldalt. Akarat kérdése és belső fontossági sorrend felállítása. Nyilván, ha a gyerekeim ébren vannak, kupi van, főznöm kéne és teregetnem, akkor nem ülök le könyvet olvasni. Ugyanakkor, amikor már túl vagyok mindenen és csak döntenem kell elalvás előtt, hogy tudok-e még negyed órát olvasásra szánni, vagy az első mondattal bealszom, akkor azt a döntést nem olyan nehéz meghozni esténként.