Fővárosokban gyakori, hogy valaki az utcán odamegy hozzád beszélgetni?

Ha konkrétan a barátkozás érdekel, azt általában nem az utcán szedi össze valaki, még Bécsben sem.

Ez az "utcán beszélgetés" leginkább a magányos és idős emberekre jellemző, akik minden alkalmat megragadnak a beszédre, legyen az jármű, sorban állás, orvosi rendelő, stb.

És akkor a barátszerzésről, a saját példámmal élve:

Nekem többéves, évtizedes barátságaim vannak, amik az iskolában, munkahelyen, lakóközösségben, hobbitáborban, közös baráti körben indultak. Az alapjuk a beszélgetésen alapuló megismerése a másiknak, a hasonló életfelfogás, érdeklődés. A továbbiakban meg a kölcsönösség, az őszinteség, rivalizálás, vagy irigység teljes kizárása.

Nem ördöngösség barátokat szerezni, csak nyitni kell egy-egy szimpatikusabb ember felé és aztán kiderül, hogy lesz e belőle valami vagy sem.

barátokat úgy szerzek, hogy elmegyek programokra meg rendezvényekre, amik érdekelnek.

félig bécsben élek, ha valaki odamegy hozzád, az valszeg elmeséli az élete történetét, és igyekszik lehúzni téged... az emberek kedvesek és udvariasak (általában), de nem igazán barátkozóak. (mint minden nagyvárosban amúgy.)

Kizárt dolog, hogy majd valaki odamegy hozzád barátkozni!

Eleve látja a nonverbális viselkedésedről, hogy milyen vagy - másrészt meg se Bécsben, se máshol EU-ban nem szokás ... Legfeljebb ketyósok csinálnak ilyesmit ismeretlen emberekkel.

A barátság nem úgy indul, hogy elszánom magam, hogy én most barátkozom és ezt mint egy feladatot végrehajtom.

Viselkedj természetesen, bizonyos határokon belül nyitottan, hagyd magad megismerni, ne mutass mást magadból mint ami vagy és kialakul.

Be fogod vonzani azokat az embereket, akik hasonlóak, ezért szimpatizálnak veled, csak legyél türelemmel!