Mit csináljak, ha hiányzik a társaság és eluralkodik rajtam a bezártság érzése?

A szüleimmel élek, de mindketten dolgoznak és munka után már csak alszanak, tv-t néznek, telefonálnak stb. vagy éppen elmennek a barátaikhoz, de ezt leszámítva nincsen már kedvük semmihez. Maximum annyi, hogy köszönünk egymásnak és váltunk pár szót valami általánosabb témáról (pl. időjárás, mi volt a munkahelyükön és hasonlók) és ennyi. Minden nap csak velük találkozom, illetve az előbb említett pár szóban ki is merül a kommunikáció, amit mostanában lefolytatok. A barátaimmal nagyon ritkán beszélünk csak a neten keresztül, találkozni pedig abszolút nem szoktunk. Itthon elfoglalom magam valamivel minden nap (pl. hobbi, takarítás, tanulás, mozgás), de már egyáltalán nem érzem jól magam ebben a helyzetben, lassan már semmit nem tudok így élvezni, semmihez nincsen kedvem és csak szenvedek itthon. Néha el szoktam menni sétálni vagy biciklizni, de az sem sokkal jobb, mert ugyanúgy egyedül vagyok és egy semmilyen, unalmas, kihalt helyen élünk (vidéki kis település, sehol semmi és senki). Már lassan megpusztulok itthon, de nem tudom, hogy mit tudnék kezdeni ebben a helyzetben.