Miért nem viselem el a szabályokat?

Deviancia a szó erre, valószínű a nagyon lekorlátozó közeg miatt alakul ilyenné valaki.

Terápia erre egy nálad jóval szétszórtabb, és 1000x idegesítőbb egyénnel való együttélés.

Végére már olyan leszel, hogy visítva jelentkezel az idegenlégióba.

Az ember két okból változhat (szerintem).

Vagy a lassú, minden napos élet alakítgatja, vagy muszájból.

Neked is ez a 2 lehetőség van, vagy szép lassan kinövöd ezt, vagy majd az élet kiveri belőled.

Ugyanis úgy gondolom, mint az egyik előző kommentelő, hogy kamasz szinten rekedtél, és még nem nőttél fel. A felnőtt élet pedig azzal kezdődik, hogy "a nagybetűs élet" kihívásait magadon érzed. Az is benne van ebben, hogy vállalnod kell a felelősséget a tetteidért, amit eddig nyilván nem kellett. De lesz az a pont, amikor nem nézik el sem a kollégák, sem a főnök hogy késel, amikor jól meg%nak 50 ezerre a közteresek, vagy egy balesetben kifejeled a szélvédőt, mert nem kötötted be magad. Előbb utóbb eljön az a pont, mikor már nem tudsz többé gyerek lenni, és nem az "elkéstem suliból beírást kaptam de nem mutatom meg anyának haha" helyzet áll fenn, hanem pofáncsap az élet, hogy ahhoz hogy kapj a társadalomtól/munkahelytől/... ,adni is kell neki(k).

Amúgy ez az egyik legidegesítőbb személyiségtípus (megint csak szerintem, nem személyes, hanem a tapasztalataimból mondom), mikor valaki semmit nem tett le az asztalra, de nem képes alkalmazkodni, és azt hiszi ő teremtette a világot, és mindent megtehet mert szabad. Figyelmeztetésképp mondom neked, az ilyen embereket a környezetemben szinte senki nem szereti...