Előfordult már, hogy egészen random helyzetben azt érezted, hogy bejössz valakinek?

Igen, volt. Pedig általában elég bizonytalan vagyok ilyen szempontból és senkiről nem szoktam ilyesmit feltételezni. Még akkor sem, amikor odajön az utcán az úriember, hogy "szia, xy vagyok és szeretnélek megismerni"

Korombeli random ember (akinek mondjuk nem tudtam a nevét és akkor találkoztam vele először és utoljára) nem volt sok.

Most egy ilyen jutott eszembe. Mindketten várakoztunk egy vizsgára aztán váltottunk pár szót. A vizsgán párban voltunk (ez fizikai kontaktust jelentett - elsősegély vizsga). Nincs mit mesélni róla. Lehet, hogy egyébként nem jöttem be neki, de olyan érzés volt, mintha igen. De lehet, hogy azért, mert kicsit ő is tetszett nekem.

Ismerőssel volt gyakrabban ilyen, még olyan "ismerőssel" is, akivel első találkozáskor is volt ilyen. (Így nevezhetjük akár idegennek is?)

Érezni nem nagyon szoktam. Próbálom nem össze keverni a kedves közvetlenséget a bejövök neki szituval. Nálam a flörtölés is csak egy játék.

De volt hogy futár koromban kaptam egy telefont egy marcona, pasitól, (aki nem volt goromba, de feltűnőennkedves sem), hogy akarok-e randizni vele. Olyan aranyos volt, ahogy félve, nagynehezen kinyögte miért is hívott. Addigra én kaptam két infartust, hogy tán valami baj volt a rendelésével. Sosem gondoltam volna hogy tetszhetek neki.

Igen, pont pár napja történt, pedig irl-ben maximum 1 férfinak tetszettem eddig. Metróban volt egy pár évvel idősebb férfi, akit azonnal megkedveltem. Kicsit esetlen, törékenynek látszott (bottal járt), ennek ellenére nem tudtam nem ránézni. Az arca is megfogott, tényleg ilyen ártatlan kisboci(?xd) kinézete van.

És igen, ő is néha rám pillantott, egy fikarcnyira elmosolyodott, de nyilván nem lett belőle semmi. Többször nem fogok már találkozni vele.:))) Imádok élni.

20/l