Egyetemen hogyan lehet új embereket megismerni?

Balszerencse.

Jol irtad, sokan ugy mennek egyetemre hogy mar alapbol ismernek egy par embert mar az egyetemen vagy akik mennek az egyetemre.

Hidd el, ha ugyanabban a helyzetben lennenek mint te, hogy maganyosak kene tarsasag, akkor nyitnanak.

De mivel, jol irtad, el vannak maguk tarsasagaban, nem akarnak semmit - mert nincs is szukseguk jelenleg semmire.

Nekem pl. senkim sincs meg oran sem, meg szunetben sem. Bar mondjuk en sem akarok, introvertalt vagyok.

Az atlag ember extrovertalt, szoval ha most azt mondanam neked hogy kezdj el hozzaszokni, akkor is valamennyire keresned az alkalmat meg ilyeneket - osztonodtol fogva.

Szoval ismerve az atlagot, adj neki idot hamarosan jonni fognak, addig meg tedd amit a szemelyiseged tenne - probalkozz, ismerkedj.

Nálunk a szakon volt egy másik egyetemről átjött csaj, ő úgy próbált ismerkedni, hogy akik egyedül voltak azokhoz úgy ment oda,hogy "szia, látom te sem társasággal vagy stbstb. Nem lenne e kedved együtt átnézni ezt meg azt a tananyagot a könyvtárban? Van e olyan amiből le vagyok maradva vagy nem értem, szívesen segít" Hozzám legalább is ezzel jött oda, de láttam utána másnál is próbálkozni. Én alapvetően nem vagyok egy társasági ember (introvertált vagyok), egyedül is képes vagyok tanulni :D de kint várt rám a barátom a terem előtt, így elbúcsúztam a lánytól azzal, hogy várnak rám és mennem kell, talán majd máskor.

Szerintem nem feltétlen magányos farkasoknál érdemes próbálkoznod, mert ők sokszor nem azért vannak egyedül, mert más nem jött össze nekik. Inkább próbálj becsatlakozni baráti társaságokba. Ülj oda hozzájuk és ismerkedj valamelyik taggal, majd szünetben kérdezd meg, hogy tarthatsz-e velük. Kicsit akadj rájuk, hátha befogadnak.

Pont ma gondolkodtam el ezen..

Második félév van, nálunk megint keveredett mindenki az órákon, nagyon sokan vagyunk. Ülök ma is matekon, (voltunk vagy negyvenen) és azon gondolkodtam, hogy miért ennyire antiszoc a legtöbb ember. Mintha még mindig érvényes lett volna az a korlátozás, hogy 1 helyet ki kell hagyni és mindenki egyesével ülhet. Komolyan nevetséges.

Én is mindig megyek másokhoz, de a legtöbb nem más, mint felszínes beszélgetés. Mindenki bele van bújva a telefonba, hozzájuk sem lehet szólni.

Van 1-2 ember, akivel sikerült jó kapcsolatot kialakítani, de ennyi.

Én azon is gondolkodtam, hogy lehet a nagy számokkal van a baj, az ország egyik legnépesebb egyetemére járok. A kissebb egyetemeken és szakokon biztosan sokkal jobb ebből a szempontból, ha van akivel minden nap találkozol.

😕

"Mintha még mindig érvényes lett volna az a korlátozás, hogy 1 helyet ki kell hagyni és mindenki egyesével ülhet."

Hát igen, az biztos, hogy a vírus is benne van még mindig. De ami még sokkal nagyobb baj az az, hogy:

"Mindenki bele van bújva a telefonba, hozzájuk sem lehet szólni."

Nekem is ez a tapasztalatom sajnos. Ráadásul én most államvizsgáztam, szóval az elmúlt 2 évben kb volt 2-3 hónap amikor be kellett menni egyáltalán valamilyen órára és akkor sem mindegyikre a létszám korlátozások miatt. Szóval igen, 4 félévet otthonról csináltam meg, mivel az én képzésemen az utolsó félév csak a szakmai gyakorlatról és a szakdogáról szól, semmilyen órád nincsen.

A helyzet az, hogy én egy viszonylag kisebb egyetemre jártam, szóval ott sem sokkal jobb a helyzet, mint egy nagyobb egyetemen. A koli is kimaradt nekem, pedig ott azért több lehetőség van megismerni új embereket.

Elég sokan ismerték valamilyen szinten már egymást, ritka volt az, hogy valakit "befogadtak" már az egyetem előtt kialakult társaságukba, nem is nagyon volt erre szükségük, hiszen ezek a klikkek akár 4-5 fősek is voltak. Mondanom sem kell, hogy az egyetemen kívüli bulikra/programokra is együtt mentek. A másik véglet pedig általában azok voltak, akik összeszedtek maguk mellé valakit, akivel együtt tudtak ülni a legtöbb órán, illetve tudtak egymástól kérdezni is, amikor arra került a sor.

Egyetemi ismerőseim közül kb soha senki nem írt úgy rám messengeren, hogy a téma ne kapcsolódott volna valahogy a tanuláshoz. Amúgy én úgy vettem észre, hogy a személyem iránt se nagyon érdeklődtek, pedig azért próbálkoztam az embereknél többször is bár nem kizárólag sikertelenül, de az tény, hogy a legtöbben nem nyitottak az ismerkedésre.