Elég, hosszú lesz, szóval iszonyú halad vagyok ha elolvasod és válaszolsz is(?) (Barátkozásról lenne szó)

A helyzet az, hogy pár éve kiköltöztünk külföldre. Egyáltalán nem beszéltem a nyelvet. Lett egy nagyon jó barátnőm. Ő volt az egyetlen akivel jóban voltam. Az osztályomból nem beszélgettem senkivel. Na rá egy évre ahogy kijöttünk, beleszerettem egy fiúba, de ez nem a jó fajta szerelem volt, mert én egyáltalán nem nyitottam felé, ő még az elején próbálhatott, de mindig azt hittem, hogy csak játszik mert tudja hogy tetszik nekem. Na de lényegtelen. Ebbe az időben emiatt inkább befelé fordultam, meg se próbáltam barátkozni. Most az akkori legjobb barátnőm elment másik suliba, lett egy másik barátnőm, de ő több emberrel is beszélget, én akkor meg se szólalok. Ha ketten vagyunk valakivel, akkor beszélgetek meg minden, de ha többen vannak, akkor ők beszélgetnek, én csak ülök ott s annyi(túlzás nélkül). Eddig nem is nagyon mertem beszélgetni, amiatt hogy a nyelv nem az anyanyelvem ugye, most ebben egy kicsit fejlődtem, de még mindig nem az igazi.

[*Most jön a lényeg]

Mentálisan még mindig nem vagyok totál egészséges, ezért nagyon könnyű megingatni. Viszont ami a legjobban bánt mostanában, hogy nincsenek barátaim. Sétálok az utcán, látom hogy a korombeliek mennyien bandáznak, én pedig mindig egyedül vagyok, ilyenkor ott helyben el tudnám sírni magam. Vagy ha a magyar barátnőim küldenek valami képet, hogy mennyien vannak(mert ugye ők is most mind gimibe kerültek), jól érzi magukat, mindig elvannak valahol, én pedig örülhetek, ha egy hónapban egyszer találkozok az új barátnőmmel(a régivel megszakadt a kapcsolat). Egyszerűen kikészít ez az egész. Nem mintha már nem lennék alapból is teljesen szétesve, de még rájön ez is.

Mit tudnék tenni?

Amúgy 17l