A hippik miért voltak szabadelvűek, egyénközpontúak és hedonisták, ha közben olyanokra hivatkoztak, akik ezzel ellentétes életet éltek?

A Time magazin annak idején filozófiájuk gyökerének tekintette az indiai szádhut. De volt aki még ennél is továbbment (akár hippiként, akár külső szemlélőként) és egyenesen az ókori görög cinikusok (pl. Diogonész), püthagoreánusok és platonisták, az esszénus zsidók, I. Hillél, Buddha, Lao-ce, Jézus és az apostolai, Assisi Szent Ferenc, Szent András vagy épp az első muszlim közösségek elveinek továbbélését látták a hippikben.

A felsorolt közösségeket és személyeket látva egy biztos, pont nem a hippik jutnának róla eszembe.

A felsoroltak közül mind aszkéták, vagy legalább önmegtartóztatók és középutasok voltak. Mindegyik élesen elvetette a hedonizmust és azt a fajta egyénközpontú szabadelvűséget, amit a hippik a zászlajukra tűztek.

Attól még, hogy fogom magam, oszt közösségbe verődök, még nem leszek Jézus és apostolai, ahogy a felsoroltak közül egyik sem. A felsoroltak közül mind a szexuális önmegtartóztatást hirdette, valamint elvetette a mértéktelen alkoholfogyasztást, az élvhajhászatot, a vágyak kiélését.

Mégis miért mondták rájuk ezt és hivatkoztak közülük is magukra többen így?

Én egyébként a felsorolt tanítókat/közösségeket példaértékűnek tartom, de a hippi mozgalommal nem tudnék egyetérteni, ha akkor élnék. Bár a vietnámi háborút én is erőteljesen ellenezném, de a hippi mozgalom alapjaiban nem csak erről szólt. Sok nem hippi sem támogatta a hadakozást, például ott van Mel Gibson édesapja, aki egy konzervatív ember volt, és abban hitt, hogy Amerika ne avatkozzon bele más országok ügyeibe. Ez a fiatalok egy bizonyos rétegének a lázongása volt.