Más is érez így? Lehetséges, hogy ez a lezárások utóhatása?
22 éves lány vagyok, jelenleg pszichológiát tanulok egyetemen, illetve van home office-os munkám és kortárs író is vagyok. A járvány előtt egy rendkívül extrovertált ember voltam, mindenkivel szívesen haverkodtam, építettem egy csomó emberi kapcsolatot, minden bulira vevő voltam, aztán jött a járvány, a lezárások miatt nagyon bánatos voltam és volt hogy hónapokig kabinlázat éreztem, az első lezárás alatt az akkori barátnőmmel volt hogy napi szinten álmodtam, és megőrültem a hiányától, meg hiányoztak nagyon a barátaim is a többi lezárás alatt. Aztán nem is tudom mikor, talán amikor most tél végén, tavasz elején nem volt lezárás csak volt sok kovidos, meg idővel nem kellett már maszkot se viselni, illetve év eleje óta nem volt online órám (előtte meg ugye középiskola vége és 1. év szinte teljesen online volt, meg 2. év első félévénél is sanszos volt, volt olyan tárgy amiből online vizsgáztam), és azt kezdtem el érezni, hogy irritál ez a sok ember, nekem ez a népsűrűség túlságosan nagy, de ami még frusztrálóbb volt, hogy ez a rohadtul felszínes vmi megy még mindig ezerrel. A társadalomban jelenleg számos kérdéskör van amiről beszélni se lehet szinte, egy olyan világban élünk ami egyre inkább zár befelé, ráadásul háborús helyzettel, romló életminőséggel, erőforrások hiányával kell szembenéznünk, és akkor valami felszín alatti traumacsomagról megfeledkezve úgy viselkedünk, mintha semmi nem történt volna. Számomra ez is bizarr. Sőt, az is bizarr, hogy ez a kovid valszeg nem egyszeri eset volt, (jelenleg is koronavírusos vagyok, kb harmadjára :"D) mert új járványok fognak megjelenni ami az ember számára veszélyes. Az is frusztrál jelenleg, hogy egyre kevésbé vagyunk képesek a lineáris gondolkodásra, totál kiüresedtek a most népszerű és elérhető termékek a médiában, kezd eljönni a Fahrenheit 451 világa is. Mintha egy újfajta kabinlázat élnék át, csak itt nem a karantén szorít be, hanem a társadalom.
Na szóval van egy ilyen benyomásom meg attitüdöm ezzel a felemás világgal kapcsolatban, és a nap végén azt érzem, hogy a kis kertvárosi lakószobámban olyan jól elvagyok itt, van sok szép könyvem, tudok egésznap olvansi is, haverokra is furán érzem magam ha ráírok, kékholdanként egyszer összehozunk egy-egy talit, de kicsit ők is hasonlóan élnek. Köztetek van olyan, aki hasonlóan éli meg ezt a helyzezet? Nektek nincs valami nagyon uncanny abban, ahogy most élünk?
válasza:Az utolsó mondatért kár... :(
Válts szakot.
hát na, sajnálom ha furán hangzott, nem ismerek még olyan magyar szót, ami az uncannyt elég precízen lefedi :')
de miért váltsak szakot? amióta az eszemet tudom egy erősen manipulatív, magas kognitív empátiával rendelkező személy vagyok, aki vmit konyít a természettudományokhoz is, de nem eleget, szóval ez a szak ezért is izgalmas. na meg az emberi léleknél nincs sötétebb. persze elsősorban író vagyok, de az nem biztos hogy ebben az életben megtérül. :X :D
válasza:Csak a te nézőpontod változott, a világ eddig is ilyen volt.
Háborúk eddig is voltak, csak kicsit messzebb, ezért nem volt tele vele a média és senkit sem érdekelt. Járványok is voltak, de azok is inkább csak messzebb, úgyhogy senkit sem érdekelt, vagy "csak" a haszonállatokat tizedelte valami betegség, ezt már a tv-be is bemondták, mert emiatt drágább lett a hús.
A világ eddig is nagyon felszínes volt.
Az se nagyon változott, hogy miről ne lehetne beszélni. Nyugaton mondjuk egyre jobban túltolják a polkorrektséget, de nálunk ez szerintem nem érződik.
Erőforrások hiánya sem újkeletű probléma. A korábbi olajválságok is emiatt alakultak ki.
Szóval összességében semmi nem változott, illetve ugyanabba az irányba haladnak szépen lassan a dolgok mint korábban.
válasza:Ha tényleg tanulnád a pszichológiát, nemcsak tanítani próbálnák neked, tudnád, hogy nem helytálló az a kifejezés, hogy "extrovertált voltam".
Vagy sosem voltál az vagy most is az vagy és semmi köze ennek a sztorinak ahhoz, hogy egy vonástulajdonság (magyarul veleszületett) tekintetében hol helyezkedsz el.
:)
a szót a köznyelvi jelentésében használtam a kontextus végett. egy anonim fórumon nem terveztem a személyiségdimenzióimról értekenzi.
válasza: válasza:Hurrá, felnőttél és elmúlt a naivságod.
Ettől még nem vagy introvertált, csak naprakész.
:D nem is mondtam, hogy introvertált lennék.
hmm nem gondoltam vna h ennyi undort érez valaki, ha naprakész, hát ez sukár
válasza:Én 26 vagyok, de szerintem is egyre rosszabb. Persze lehet attól is, hogy felnőttem.
19 éves voltam, a saját életemben volt egy törés (haláleset), de próbáltam bizakodó lenni, illetve úgy élni, hogy az elhunyt szerettem büszke lehessen rám. Nehéz volt helyt állni a világban, de 2020 óta számomra még nehezebb. A háború is borzasztóan nyomaszt.
Illetve szerintem nagyon sok ember jól érezné magát otthon, amire rávilágított a digitális oktatás és a home office. Nekem is olyan, mintha kicseréltek volna, jobban tetszik ez a létforma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!