Nem tudom a valódi gondolataimat senkivel sem megosztani. Ötletek?
Elképesztően magányos voltam életem legnagyobb részében. 25 vagyok, ebből 24 évet jóformán az iskoláknak és munkának élve éltem le. Volt egy 4 évig tartó párkapcsolatom amiben el is jegyeztem a lányt, de visszanézve tragikus milyen keveset találkoztunk (átlagosan 2 hetente 2-3 nap). Ő volt abban a 4 évben az egyetlen személy akivel élőben tudtam beszélni, de a heteim nagy részében magányos voltam. Mindig is kilógtam a jellemzően belvárosi "liberális" akadémista felfogású környezetemből, épp ezért voltam egyedül. Aztán 3 éve szétmentünk, és három év kínkeserves vergődés jött, mialatt igyekeztem magamraerőltetni rengeteg olyan "trendi" dolgot amit ki nem állhatok.
Most már 3 hónapja van egy gyönyörű 23 éves bölcsész tanulmányokat folytató párom, gyakran találkozom a barátaival és családtagjaival is akiknek jelentős része ugyancsak ilyesfajta körökben mozog, és a felfogásuk is leginkább a sztereotíp libsi felfogás. (Aki szeretné hogy kifejtsem annak majd leírom, de ez itt hosszú lenne).
A probléma a következő: imádom ezt a lányt, elképesztően jókat tudunk beszélgetni, imádom hogy tudok vele kirándulni, múzeumozni, műemlékeket megnézni és a szex is vele a legjobb az utóbbi 3 év bénácska kapcsolataihoz képest, de még a volt jegyesemnél is jobb.
Szóval nagyon szeretem.
Viszont azt érzem hogy a maszkomat folyamatosan fenn kell tartanom amivel a széljobbos nézeteimet leplezem.
Úgy érzem semmi értelme nem lenne egy-egy baráti körben megejtett beszélgetést szétcs*sznem azzal, hogy a drogellenes, lmbtq propaganda ellenes, antifeminista, erőltetett érzékenyítés ellenes nézeteimet megosszam velük.
Nem ér annyit egy percnyi őszinteség, csak azért hogy felvállaljam a véleményemet, ha ez azzal járna hogy elveszítem a páromat és ismét magányos legyek.
De azt érzem így éjjel egykor hogy felrobbanok belül ha soha senkinek nem tudok élőben őszinte lenni a fenti témákról.
Nagyon szépen kifejlesztettem hogyan kell libsik előtt eljátszani a közélyük tartozót, és hogyan tartsanak "jófejnek", illetve hogyan tereljem úgy a beszélgetéseket hogy ne súroljunk trigger témákat.
De ez nagyon elszomorít, hogy csak így lehet párom.
Van esetleg Budapesten olyan társaság ahol szerintetek őszintén felvállalhatom a véleményemet?
Ilyen "fight club" lenne ez átvitt értelemben. Senkinek nem beszélünk róla, és ott éljük ki magunkat.
válasza: válasza: válasza:Szerintem a leggazabb, h azert van baratnod, h ne legyel maganyos.
Ez kb mindent elmond rolad.
Vannak amugy nyilvan szelsojobbos leanyzok is, inkabb olyannal kellene ismerkedni.
Egy eleten at ugy sem tudsz "maszkot" viselni. Elobb-utobb elojonnek majd ezek.
válasza:3#
Óvodában sem találtam a helyemet.
Rendszerint idősebbnek is néztek a többiek szülei és az óvadapedagógusok is, volt hogy négy évesen megkérdezték anyámat hogy hanyadikos vagyok suliban.
Egyrészt magasság, másrészt viselkedés miatt.
4#
Miért, embereknek miért szoktak emberi kapcsolataik lenni ha nem azért hogy közösen éljék meg az életük eseményeit?
Ez most viccen kívül érdekel, hogy neked pl miért vannak barátaid vagy párkapcsolatod?
Én rengeteget mentem egyedül kirándulni, volt, hogy egyedül sátraztam, egyedül néztem filmet, egyedül festettem itthon, és egyedül voltam hónapokig minden este otthon.
Nem látom benne a furcsaságot, hogy egy egészséges emberi agy ebbe idővel belebetegedjen, és vágyja a társat.
De ez többek közt az egyik olyan téma amit libsik közt nehéz/nem ajánlatos felhozni: a "fiatalos szabad baloldali" média által fenntartott szinglikultusz.
Tulajdonképpen ez járja át a gyakorit is, na nem azért mert a 444 szerkesztősége írja a gyakorit, hanem azért mert tipikusan libsi fiatalok/fiatal felnőttek járnak gyakorira és hozzák magukkal ezt a gondolkodási keretrendszert.
Voltam a depresszióm miatt fél éve még pszichiáternél, egy idősebb nő volt, és nem furcsállt azon semmit sem hogy rossz a közérzetem az akkor már hosszú ideje tartó párkapcsolaton kívüli "életem" miatt.
Úgy látszik két generációval korábbi embereknek még evidens volt hogy az ember társas lény, és nem pszichés beteg attól hogy vágyik párkapcsolatra.
Ma már a "felvilágosult ballibber" fiatal meg odaírja egy ilyen sztorihoz hogy "kapcsolatfüggő vagy, meg kellene találnod egyedül az életedben amit tudsz boldogan csinálni".
És így jön létre a tipik belvárosi 30 éves cat mommy, aki jár 5 féle jógatanfolyamra, 3 féle felnőttképzésre, és éjjel-nappal a social médián lóg, mert igyekszik a magányos életében lekötnie magát...
Annyi ilyet láttam már.
Ez még kiegészül gyakran egy elfojtott irígykedéssel azokra az exeire vagy volt osztálytársaira akiknek van már X éves komoly kapcsolatuk.
De könnyebb ezt a szinglikultuszos hülyeséget szajkózni...
A számozas csúszott.
4# és 5#.
válasza: válasza:Olyan barataim es parkapcsolatom van, akikkel hasonlo a gondolkodasunk. Jol megertjuk egymast, nem kell szerepet jatszanom.
Nem kell, h sok baratom legyen, a minoseg fontosabb.
Egyedul sem vagyok maganyos sosem. De igyekszem olyan emberekkel korulvenni magam, akikkel ugyanugy velekedunk dolgokrol, igy nem kell elterelni temakat, nem kell elhallgatni a valodi gondolataimat, erzeseimet, felve, h kilogok a sorbol.
Amiben te elsz, az tarsas magany.
Hiszen nem tudjak igazabol h ki vagy, nem oszthatod meg oszinten a valodi szemelyiseged. Eljatszol valamit, ami nem te vagy, csak azert, h beilleszkedj.
De tenyleg nem ertem, h miert egy "ballibsivel" randizgatsz, ha ilyen lesujto velemennyel vagy roluk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!