Mit tegyek, ha gyermektestbe zárt férfiként antiszociális lettem és nem találom a helyem a felnőttek világában?

168 cm vagyok 51 kilóval sajnos (részben) egy betegség miatt is. Már középiskolában is látszott, hogy testileg visszamaradott vagyok és az ebből eredő gátlás/önbizalomhiány miatt nem barátkoztam senkivel ill. az egyetem alatt sem.

Jelenleg nulla barátom van, csak a munkahelyen tartom részben a kapcsolatot az emberekkel, de ott is durván kiütközik ez a fogyatékosság (mindenki nyitott és párkapcsolata van csak nekem nincs).

Facebook-on látom, hogy már mindenkinek ennyi idősen (32) van párkapcsolata és baráti társasága nekem pedig a távolban sincs, emiatt szüleimmel élek, hogy legalább ne legyek full magányos (bár az albérlet is szenvedés lenne fizetni egyedül). A legrosszabb, hogy igényem sincs már szociális életre és nem is tudnék barátkozni.

Pszichológushoz is járok, ő szerinte nincs gond azzal, hogy ilyen különc vagyok és megtudom találni így is a saját szűk körömet/szubkultúrámat a világban, de sajnos baromira nem ezt érzem.

Totál gyereknek érzem magam, úgy is nézek ki, mégha nyitottabb lennék, akkor is levegőnek néznek/lenéznek az emberek (tapasztalat).

Ez rohadt veszélyes, meghalnak a szüleim, senkim nem lesz akire számíthatok, totál kirekesztett leszek a társadalomban (mint egy hajléktalan). Nagyon félek és reménytelennek érzem az életem. 😢

Ti mit tennétek, ha az én bőrömbe bújnátok? Mit lehetne ezzel az elcseszett élettel kezdeni?