Mit tegyek ilyenkor? Mi lehet velem a baj?

18 éves lány vagyok, diagnosztizált Asperger-szindrómám van. Erős gimnáziumba járok. Nem vagyok egy éltanuló, erős négyes vagyok. Viszont a történelem és a földrajz kifejezetten érdekel, ezekből dicséretes ötös vagyok. Sok történelemhez és földrajzhoz kapcsolódó érdeklődési köröm van, de azért más témákról is tudok beszélni. Mindig mindenkivel udvarias vagyok, soha nem bunkózok, nem flegmázok,gyakran teszek gesztusokat az osztálytársaim felé, amikről feltételezem, hogy jól esne nekik. Ami pedig a külsőmet illeti, én nem tartom szépnek magam, de sok idegen fiú jegyezte meg rólam, hogy szép vagyok, sőt ismerkedni is próbáltak velem, de néhány beszélgetés után leráztak. És sajnos innen jön a problémám is. Az a baj, hogy nem tudok normálisan, hétköznapi módon csevegni az emberekkel, mert ha elkezdek valakivel beszélgetni, anélkül, hogy észrevenném, elkezdek a mániáimról beszélni nagyon hosszan, és kimerítően részletesen. Sajnos mindig csak utólag döbbenek rá, hogy valószínűleg már megint untattam a beszélgető partneremet a hülye mániámmal. Vannak barátaim, de ezek közül kevés az, aki az osztályban van, ők is inkább csak haverok,akikkel suliban elvagyok. Akik viszont tényleg igaz barátaim, ők vagy régóta ismernek, vagy hozzám hasonlóak. Egyébként nagyon félénk vagyok és visszahúzódó, de szeretnék jó viszonyt kialakítani az osztálytársaimmal, csak úgy érzem, kerülnek, levegőnek néznek. Mit tegyek? Tudtok valami megoldást? Bocsánat, ha túl hosszú lett