Miért a munkát és a tanulást erőlteti a legtöbb ember annyira ? Meg a párkapcsolatot mindenféle szabályokkal amitől görcsbe randul a gyomrom? De a szingli élet se vonz....

"Miért a munka és a tanulást erőlteti a legtöbb ember annyira ?"

Mert ezek a dolgok szükségesek ahhoz, hogy az életben egyről a kettőre juss.

Hacsak nem nyertél a lottón, vagy nem szakadt a nyakadba egy jókora örökség, akkor ahhoz, hogy pénzed legyen, bizony dolgozni kell. Az nem terem csak úgy a fán. ;)

Ahhoz pedig, hogy legyen rendes munkád, azért általában kell némi tudás. Meg egyébként sem hátrány, ha az ember nem tök bután éli le az életét. Minél kevesebbet tud az ember, annál könnyebb átverni, és annál kiszolgáltatottabb.

Nyilván nem kell túlgondolni sem, azzal sem tudok azonosulni, akinek az élete egyetlen értelme a munka, bármi áron, de tény, hogy valamiből meg kell élni. Ez van.

"Meg a párkapcsolatot mindenféle szabályokkal amitől görcsbe randul a gyomrom? De a szingli élet se vonz...."

Ezt tényleg magadban kell először rendezned, hogy akkor most mit szeretnél? Olyan nincs, hogy egyszerre legyen is, meg nem is kapcsolatod. A szabályokat meg a két fél hozza, nyilván érdemes olyan társat keresni, akivel passzoltok egymáshoz.

Két nagy tévedést hallok ki a kérdésedből.

Az egyik a feltétel nélküli szeretet nyafogás, ami legönzőbb célkitűzés a világon: élvezni a társas lét előnyeit, de nem adni semmit érte. Ez kb az anya-gyerek kapcsolatban létezik, és még ott is toxikus túltolni.

A másik, hogy a társas kapcsolatokban meg kell tagadnod önmagad. Egyszerűen meg kell tanulni együttműködni, egyensúlyt találni. Igen, ez fárasztó, és csomószor frusztráló is, de az ember társas lény, sokkal rosszabb egyedül.

Mert a legtöbb ember társasági lény.

Én pl egy homeofficeban letudnám élni az életemet, emberek és pár nélkül.

Számomra ez lenne az ideális élet, hogy a lehető legkevesebb kötöttségben élni.