Mióta szokás idegenekre ráköszönni az utcán? Baj, ha ez meglep engem?

Falun lakunk, és ha néha Budapestre utazom, első napon mindenkinek köszönök, mert ösztönszerűen jön.

Néznek rám, mit akarok...Semmit. Csak köszöntem.

Másnaptól nem köszönök, mert ÉN érzem magam hülyén ettől,

hogy ugyan mi jogon kívánok én "jónapot" egy vad idegen embernek.

Nem csak falun szokás, hanem pl. német városokban is, a hegyen is (amikor visszaköszönsz, megjegyez a másik, te megjegyzed, aki rád köszön. Hegyekben ez életmentő lehet.). Nagyon kedves gesztus, régen is volt, épp ideje visszahozni.

Először itt rám egy temetőben köszönt egy sírt gondozó ember. Nagyon-nagyon kedves volt, éppen padlón voltam, úgyhogy külön jól esett. Azóta én is átvettem ezt a szokást. Nagyon tudnak örülni egy-egy mosolynak, kedves köszönésnek. Nem kell semmi nagy jelentőséget tulajdonítani neki, semmit sem keresni mögötte - egyszerűen csak egy kis kedvesség és jól esik. A postás is mindig köszön és én is köszönök neki.