Mit szólnátok? / Többi lent! /

6: soha nem tudtam semmi ilyen dolgáról a páromnak. Ennek nincs köze a szentéletűek fogalmához, csak ahhoz, hogy megbízom benne és joga van neki is a baráti köréhez anélkül, hogy kételkednék benne, vagy görcsölnie kellene azon, hogy én mint társ mikor fogok kibukni a semmin.

Velem is volt már ilyen, hogy bnőmnek olyan dolgokat írtam le, - 30 éves barátság - amik kizárólag csak rá tartoznak, a párja fejébe vette, hogy tutira kavarom a szart köztük és arról beszélgetünk annyit, majd bnőm megmutatta neki. Megértettem én bnőmet is, de szerintetek ezek után én hogy éreztem magamat? A bnőm párjával azóta se óhajtok talizni, mert egyszerűen szarul érzem magam a bőrömbe - a jelenlétébe -, hogy olyan dolgaimról tudott így meg, amihez semmi köze, nem értette kicsit se meg, mert hát miért értené, és lenéz, furán néz rám stb. Ezek után nagy élmény számomra együtt lenni velük, ha pl. közös programunk van. Tény, hogy azóta az társ többé nem kér ilyet, és bnőm is úgy oldja a magán jellegű beszélgetéseinket meg, hogy ne akarjon tudni róla a pasija. De valóban ez lenne a normális? Oké, azt írtam a fő kérdésben, hogy nem függ össze senkivel se, igazából nem is gondoltam a magam esetére amikor kiírtam, és nem is függ össze senkivel se, de szerintem majd mindenki volt már hasonló cipőben, mint én is.

Ha már férfiakról volt szó...amikor nő féltékenykedik a férfi felé, miért mindenki olyan válaszokkal jön itt fórumon, hogy mindenkinek joga van a magánszférájához...a képmutatás szerintem itt kezdődik. Kell tudok olyan topikot is mutatni, nem is egyet.