Kinek milyen volt az első két nap a suliban? . :DD

Nekem jó volt. Tegnap csak évnyitó, aztán osztályfőnöki órák, de 10:30-kor haza is mentünk. Ma már meg volt tartva mind a 7 óra. Nekünk minden nap 7 óránk lesz, de ez még csak a 2. legrosszabb a suliban (a végzősöknek a legjobb, nekik még nem vezette be a kúrmány a mindennapos tesit, így 2-3-mal kevesebb órájuk van, mint nekünk). Szerencsére az új tantervet és az azzal járó még több órát megúsztam (11.-es vagyok). Az már a vicc kategória, ahogy az enaplóban néztem, a tizedikeseknek több nap is 15:45-ig van órájuk, és ugye tart szakköröket is az iskola (vagyis tartana, ha lenne rá jelentkező, de nem tudom, kinek lesz kedve 8 óra után még egy 2 órás szakköre beülni, mielőtt hazamegy és készül a holnapi 8 órájára...). Nem tudom, mi értelme ennek, főleg úgy, hogy a rajz, tesi, ének óraszámokat emelték meg...

Ezeket nem azért írom, mert büdös lenne a munka, kitűnő vagyok, de ez felháborító, amit csinálnak az oktatással. Egy falusi a 8 órájára után 5-6-ra hazaér, és majd vajon akkor fog 8 (!) órára felkészülni??

Tegnap évnyitó és 3 osztályfőnöki óra volt, ma meg 7 óra volt rendesen megtartva. Tegnapi nap rövid és unalmas, mai így év elején egyelőre még gyorsan elment, nem volt komolyabb tanulás a matekórán kívül semmiből, csak ismétlés meg azt beszéltük meg órákon mik lesznek ezekután, történelem órán meg elmondták az érettségi tételeket.

De hűvös, esős idő volt ma, emiatt kicsit lehanguló volt, a másik meg hogy egész nap mászkálhattam vizes cipőben, mert reggel az utcán teljesen elázott.

Egész jó, csak fura, hogy mivel végzős vagyok, így kb. csak az évfolyam van, aki ismerős, meg talán az egy évvel fiatalabbak, de amúgy tele van az egész iskola teljesen ismeretlen arcokkal, és ez kicsit frusztráló. Kiöregedtünk basszus. Meg mentem a tankönyveimért, és előttem 5-6 csaj állt, mindegyik kilencedikes volt, a könyveket szolgáltató tanárnő folyton mosolygott rájuk, meg totál jókedélyűen üdvözölte őket a suliban, mire én odaértem, csak annyit kérdezett, "végzős vagy, ugye?", nem mellesleg mögöttem a fiúk-lányok úgy néztek rám, mint egy nyugdíjasra, aki átélte a második világháborút, főleg amikor elmentem előttük 5 szem könyvvel a kezemben (nincsenek már tölteléktantárgyaim, ezért), nekik meg egy hátizsáknyi rohadt a kezükben.

Veteránok lettünk, basszus. Vicces, de furcsa felismerés már így év elején, hogy basszus, letelik lassan a 4 év és nincs tovább.

Minden esetre nem volt rossz, az osztályomat meg ugye bírom és imádom a német órákat. Ma már volt egy. És persze öröm volt mesélni a Sziget fesztiválos élményeimet (azoknak, akik méltóak rá, hogy tudjanak róla).