Jobb huszonévesnek lenni mint tizenévesnek?

Én ha tehetném, inkább visszamennék az időben és lennék újra tizenéves.

Szar dolog dolgozni és állandóan a pénz miatt aggódni... Inkább legyen dögunalom, mint dögunalom + szarakodás.

Mindenkinek más. Én tizenévesen csak unatkoztam, nem engedtek sehová és pénzem se volt soha. Nyaralás csak max. anyámmal volt egy fiatal meg hát nem erre vágyik.

Most huszonévesen lett jobb, dolgozok de pénzt keresek, lett egy nagyon jó barátom és egy barátnőm, velük fedezem fel az országot és külföldet.

Senki nem ugat már bele mire költöm a pénzem, mert én keresem, senki nem tilt meg semmit. Huszonévesen nem olyan, mint gimiben, ahol megbélyegeznek ha csúnya vagy, vagy szegényes a ruhád. A felnőttek (legalábbis az én környezetemben) világa kicsit más. Nem feltétlenül toleránsabbak, inkább kevesebb idejük van egymás szurkálására (ott a munka, a család, a gyerekek stb.) Nem egymással versenyeznek a jutalomkönyvekért, meg az egyetemre kerülésért, hanem - legalábbis itt nálunk - csapatmunka van a cégnél, fontos, hogy össze tudjunk dolgozni. Totál más. Lehet, hogy nem 2 és fél hónap nyári szünet van, ami diákként vergődés, hanem 2 és fél hét - de én azalatt annyi jó helyre eljutok és annyit bulizok, mint gimiben 1 év alatt sem.

"Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában."

Számomra a múlt mindig jobb.

Én az általános iskolát szerettem, mert mindenből tanultunk egy kicsit, érdekes volt.

A középiskolát utáltam, nem volt egységes az osztály, a tanárok nagyrészt szadista állatok voltak. Féltem bemenni órára, mert csak ordibálást, cseszegtetést kaptam.

Hazamentem, majd estig tanulhattam az értelmetlen baromságokat, aminek az életben soha nem veszem hasznát. Vicc, hogy reál szakra mentem és pont a humán tárgyakat erőltették.

18 évesen ott tartottam, hogy van egy érettségim, de úgy mellesleg nem értek semmihez, de tudok verset elemezni, meg hallottam már a kovalens kötésről. Persze gondolom nem kérdés, hogy érettségi után 3 hónapra mindent elfelejtesz.

Egyetemet is utáltam. Magolj be minden baromságot, tétel-lemma-bizonyítás oda-vissza, kb 5%-ot tudok használni abból, amit ott tanultam. Aztán amikor megnézem, hogy mit várnak el a munkáltatók, nagyot nézek, hogy ezekről nem is hallottam.

Most 30 vagyok, jól érzem magam és boldog vagyok. Megvan a diplomám, van munkám, minden hónapban kapok fizetést és nem kell másnapra készülni. Délután 4-kor végeztem, aztán azt csinálok, amit akarok.

Persze mindenkinek máshogy alakul az élete. Van aki jó társaságba kerül, végigbulizza a középiskolát és az egyetemet is, szóval ő tizen- és huszonévesen is boldog. Az, hogy sikerül-e elhelyezkednie, megint más kérdés, ez függ az ismerőseitől, illetve, hogy mennyit tanult.