Nagyon csúnya vagyok és mégis magabiztos, ez visszataszító?

Már felemelt fejjel járkálok az utcán mert már egyszerűen belefáradtam abba, hogy csúnya vagyok és már nem érzem úgy, hogy ez befolyásolna abban, hogy milyen életem legyen... Végtelenül ronda az arcom és ha ez nem lenne elég nagyon nagyon pattanásos a bőröm (amit elfedek minden nap alapozóval több kevesebb sikerrel, hogy legalább embernek nézzek ki). Iskolában mindig csúfoltak természetesen, de amióta más közösségbe járok (felnőttekkel járok tanfolyamra) azóta nem kapom a megjegyzéseket (bár tudom, hogy megrémülnek ha rám néznek) és ettől valami megmagyarázhatatlan érzést (magabiztosságot)kaptam.. aztán kimegyek a mosdóba..látom magam a tükörben és látom, hogy mennyire csúnya vagyok és elszomorít, de nem befolyásolja annyira a hangulatomat miután leveszem a szemem a tükörről.

Régen mindig lehajtottam a fejem amikor mentem az utcán mert féltem, hogy megijesztem az emberek, főleg gyerekeket de már nem..és attól félek, hogy meglátszik rajtam ez a magabiztosság és visszataszítónak tartja valaki aki meglát mert valami olyan kép tárul elé, hogy csúnya vagyok és még beképzelt is.

(egyébként MINDENT megteszek azért, hogy ne legyek pattanásos de az úgylátszik kevés mert már 5 éve nagyon durva ahogy kinézek. Szóval nem vagyok koszos vagy ilyesmi csak nagyon csúnya)