Miért vagyok ilyen?

Mások nem gondolnám, hogy meg tudnák oldani helyetted a problémádat. Ezt csak te tudod.

El kell fogadnod az embereket a hibáikkal együtt, hisz te sem vagy tökéletes ezért másoknak meg a te hibáidat kell elfogadnia

Ez nem egyszerűen felszínesség, ez inkább önzőség. Kicsit mindenki ilyen, illetve lehet, hogy nem is. Arra gondoltam, hogy ha valaki az embert otthagyja, vagy ha mondjuk a szülei nehézségeket támasztanak a kapcsolata elé, akkor már rögtön tízszeresen kezd el tetszeni az, aki addig éppen csak hogy tetszett. Ilyen az emberi tulajdonság, ezért jó, ha például a szülők, még ha nem is tetszik neki egy kiválasztott, inkább nem szól semmit - két mondaton kívül, hogy például én intelligensebb embert választottam volna vagy valami hasonlót, aztán békén hagyja a kapcsolatot. Egy idő után úgyis szétmennek, ha nem egymáshoz valók, de ha direkt szét akarják választani őket, akkor biztos, hogy házasság, megszökés stb. lesz a dologból. - Ezt csak azért írtam ide, mert ez az érzés is hasonlít ahhoz, amit te érzel, de a tiéd mégis más, abban inkább nagyfokú önzés van. Erről próbáld lebeszélni magad, próbáld magadra erőltetni azt az érzést, hogy örülj annak, ha valakivel valami jó történik. Nem tudom, otthon a légkör milyen, a többi emberrel szemben ellenségesek-e a szüleid, vagy hallasz olyasmit is, hogy de jó, ezzel vagy azzal ez meg az történt - persze pozitív dolog. Sokaknak ez természetese, én például egyértelműen örülni szoktam, ha valakivel valami jó történik, és vele együtt szomorkodom (még ha nem is tudja), ha valami rossz történt vele. Jó, hogy felismerted, hogy ezen változtatni kellene. Olvassál például sokat, értékes regényeket, az is biztosan segít az egyéniséged kialakításában. Ha kérsz, küldök könyvcímeket.