Sajnos stresszhelyzetben nem tudok jól kommunikálni. Gyakran leblokkolok. Pedig értelmes mondanivalóm lenne. Miért? Valami gyakorlat van erre?

Az egyetlen gyakorlat az, hogy idegenekkel beszélgetni kezdesz. Ha tükör előtt, vagy ismerősökkel gyakorlod a beszédet az nem segít, muszáj odamenni vadidegenekhez és velük kommunikálni. Pl, én egy rahedli állásinterjún voltam már, kezdetben nagyon rossz volt, de utána, mint minden mást, ezt is megszokja az ember. Eleinte még a boltost is féltem megkérdezni, hogyha nem találtam valamit, most meg már akkor is magamat adom, ha az életem múlik a dolgon (mert egy állásnál az múlik). Ha véletlenül rosszul mondok egy kifejezést vagy ilyesmi, akkor sem fakadok sírva, kijavítom magam és megyek tovább. A nyugalom a lényeg egyébként, vedd lazán, mintha nem is srtesszhelyzetben lennél, hanem mintha csak a férjeddel, vagy szüleiddel beszélnél, vagy egy jó barátoddal.

Azt szoktam elképzelni, amikor már nagyon érzem, hogy hurok van a nyakam körül, hogy nem veszítek semmit, ha elbukok, mert így is van. Nem fognak megölni, nem fogják bántani a szeretteimet sem. Nincs mit veszítenem. Persze tudom, hogy ez nem igaz, de elhitetem magammal és egy időre el is felejtem.

Ha valami szorítja a nyakam, akkor képzeletben kioldom a kötelet.

Na jó, remélem segítettem. :3