Akik jobban éltek, nem lesztek szomorúak, mikor látjátok, hogy mások arról írnak, milyen szegények?

Akinek vannak érzései, azokat rosszul érinti. Én is költök ruhára, jobb ételekre, szórakozásra, elég sokat, míg tudom, hogy sokaknak nem jut ilyesmire. Vagy amikor azt látom, hogy sokan alig esznek húst, nekem meg már az a bajom, hogy túl sok húst eszem (bár a bélszín még nekem is drága).

Viszont rendszeresen adakozom, akár élelmiszerbankba, vagy beteg gyerekeknek. Ha neten körbenézel, fogsz találni olyan oldalakat, ahol fel tudsz ajánlani adományt akár élelmiszerbanknak, vagy éhező gyerkekkel foglalkozó alapítványoknak. De sorolhatnám. Ha elszomorít, az normális, de egy kicsit te is tehetsz értük.

Ilyenkor arra gondolok, hogy mit tett meg az az illető a jövőjéért, hogyan tanult, szorgalmas volt -e, akarta -e többre vinni, voltak -e ambíciói, vagy csak elvolt a nagyvilágban és sodródott.

Nem sajnálom azokat akik beletörődnek a sorsukba.

Nem, mert mások bukása nem az én felelősségem, de nem is az én győzelmem.

Nyilván egy normális, jóérzésű embert ez gondolkodóba ejt, amitől talán megtanulja értékelni azt, ami van neki, de most az pl nem az én hibám vagy problémám, hogy más nem tud kabátot venni télire, ettől most én se vegyek magamnak, ha szükségem van rá és fázok? Maximum annyit tudok csinálni, hogy a régi kabátomat nekiadom annak, akinek egyáltalán nincs.