Ha az ember visszaszól annak, aki beszól neki, akkor kevésbé rosszul érzi magát, mint ha nem?

Volt egy durva megalázás ami legalább egy évig naponta kísértett. Depressziós/pánikbeteg meg stb voltam ezért tartott olyan soká feldolgozni.

Manapság helyzetfüggő, ha egy ember szól be akkor is próbálom ignorálni vagy rövidre zárni egy "kabbe"-vel, ha egyszerre többen szólnak be akkor még inkább ignorálom.

Néha a visszaszólás még nagyobb konfliktust generál ami jobban megmarad az emberben, helyzetfüggő h mikor érdemes visszaszólni.

Ez nagyon sok mindentől függ. Ki az, aki beszól? Milyen szándékkal? Milyen helyzetben? Mit mond? Milyen gesztusok kíséretében? Ha egy jóbarátod szól be valamit sörözés közben mosolyogva, normális gesztusok kíséretében, az valószínűleg csak ugratás, és a célja a hangulat oldása. Visszaugratod ilyenkor valamivel, röhögtök egyet, azt kész.

Nem ugyanaz, mintha mondjuk a főnököd szól be komoly pofával az asztalodra támaszkodva és összehúzott szemöldökkel különböző jelzőkkel illet. Ilyenkor azt kell mérlegelni, hogy mi éri meg jobban: hallgatni, és lenyelni a békát, vagy visszaszólni, és böngészni az álláshirdetéseket.

Megint más, ha sétálsz a járdán a barátnőddel/barátoddal, és mondjuk egy részeg alkoholista csöves beszól, hogy a csajodnak milyen jó a s*gge, te meg mennyire szarul nézel ki (megtörtént eset). Ilyenkor a legjobb, ha

- vagy tudomást sem veszel róla, és elsütsz valami poént a barátnődnek, például, hogy "azt hiszem, féltékeny leszek arra a piás görög istenre". Ekkor teljesen lepattan rólad a beszólás, nevettek egyet, aztán sétáltok tovább, mintha mi sem történt volna.

- visszaszólsz valamit, mondjuk "aki ennyire menő, az már csak tudja", vagy "álmodozz csak lúzerkém". Ekkor is lepattan rólad a beszólás, mert visszaszóltál olyan módon, hogy azt nem vetted magadra. (Bár ilyenkor megvan az esélye, hogy esetleg inzultálás, esetleg tettlegesség lesz a csöves sértett önérzetének eredménye.)

Attól függ, mi idegesíti jobban a másikat! :D

Ha a visszaszólás, akkor ezerszer is visszaszólok, addig savazom amíg sírva könyörög hogy hagyjam abba :)

De van az a típusú provokatív, nem túl profin beszólogató ember, aki csak keresi a bajt, észre lehet venni, hogy csak felb-ni akar.

És ilyeneknél van hogy az a legjobb, ha csak legyintesz egyet, megmosolygod, és hátat fordítasz neki. :)

Agyvérzést tudnak tőle kapni! :D

" Aki egyszer beszól nekem, annak már nem is köszönök, ha lehet."

Na ezzel vagy a szintjére süllyedsz, vagy saját magad semmisíted meg.

Pont hogy úgy kell tenni, mint ha semmi nem történt volna, ugyanúgy kedvesen köszönni, beszélgetni vele, ezzel érezteted vele, mennyire jelentéktelen senki, mennyire kevés ahhoz, hogy megbántson.

Keresni kell a társaságát, beszélgetni vele, kiismerni a gyenge pontjait, és időről időre visszaélni ezzel, és rommá alázni a legdurvább pillanatokban.

Mert azért adósnak maradni sem szabad. :D

De nem durván, nem direktben sértően, csak így poénból.

Ha elröhögöd, az alapot teremt arra, hogy továbbra is beszélgessetek, így újra alkalom nyílik rá, hogy becinkeld.

Így szépen felőrlöd, és megtanulja, hogy rossz fát hugyozott le.

Emellett pedig leteszed a névjegyed a közösségben, és nem a boxzsákot fogják benned látni, hanem azt, akivel nem jó rosszban lenni. :)

Én is úgy gondolom, hogy akivel 10 éve jó barátok vagyunk, az megengedheti magának, hogy néha odabökjön egyet viccből, és ugyanígy fordítva. Viszont vannak olyan tökfejek, akiknek mindössze 3 nap alatt kialakult egy kép a fejében, és elkezdi ezt a képet köpködni, gyalázni. Az ilyen ember szavaiban nem érdemes ésszerűséget keresni. Ugyanis, ha valóban ismer valaki téged, az nem fog megbántani, feltéve, hogy jóban van magával. Ha pedig nem ismer, és építő jellegű kritikát fogalmaz meg, akkor máris zöld utat nyert a barátság, mivelhogy tiszta szándékkal közeledik, nem fog stresszelni a jelenléte. A legrosszabb lehetőség (ebből sok van itthon) zéró önismerettel rendelkező egyén, aki téged sem ismer és vagy felnagyítja a negatív tulajdonságaidat, vagy a sajátját vetíti rád és azt hangoztatja. Az ilyen emberrel szemben a logikus érvelés, szavaid nem jutnak el a tudatáig, a legbölcsebb tanácsodon is csak vihognak, és kiparodizálják. Egy biztos, szeretnek idegesíteni, és akkor érzik jól magukat, ha látják, hogy szavaik célba értek. Ez egy nagyon primitív mechanizmus. Az alábbi linken letölthetsz egy könyvet, amiben bővebben kifejtik, és nagyon jó gyakorlati tanácsokat is tartalmaz.

[link]

Teljes mértékben igazat adok a 2-esnek, és szerintem aki nem így látja, annak egyszerűen túl primitív az agya.

Vagy genetikájánál fogva, vagy túl kevés inger érte, és nem fejlődött ki rendesen.