Elárulnátok miért kell valakit akarata ellenére arra kényszeríteni, hogy részegre igya magát? A munkahelyeken miért kötelező a kollégákkal kocsmázni menni?

Ha valakit akarata ellenére kényszerítenek, akkor mit csinálnak, lefogják és borítják bele a sört? Vagy fegyvert tartanak a fejéhez? Kétlem, hogy erről lenne szó.

Sehol se kötelező kollégákkal kocsmázni menni, olyan embert lehet "kényszeríteni", aki akaratgyenge és fosik véleményt nyilvánítani, miszerint ő neki nincs kedve menni.

Sejtem mire gondolsz. Főleg segéd-szakmunkás körökben van az, hogy a brigád munka után kocsmázik és rossz szemmel néznek arra aki nem megy. Régi barátom apja (állítólag) így lett alkoholista.

Nos anno én is voltam ilyen helyen engem is hívtak, de nem mentem, mert akarata ellenére senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy elmenjen. Ez hülyeség. Van társadalmi nyomás, de ha valakinek van egy kis tartása, akkor tudjon nemet mondani. Ennyi.

Számomra elképzelhetetlen, hogy a kollégák kényszerítsenek az ivásra.

Viszont kifogásnak, otthon magyarázatnak nem rossz! - ha beveszik...

.

Tudod, mi a különbség a marha és az ember közt?

A marha csak akkor iszik, amikor szomjas és akkor is csak vizet, abból annyit, amennyi ELÉG neki!

Én absztinens vagyok. Nem mondom, hogy nem néztek rám furcsán az első 1-2 céges bulin a kollégák, de mára elfogadták, megszokták. Tudják, hogy felesleges is kínálni, úgysem iszom.

Miért fogadták el? Mert kinyitottam a számat és elmondtam, hogy teljes mértékben elzárkózom az alkoholfogyasztástól. Tudod, néma gyereknek... :)

A "miért?" kérdésre válaszolva: minden munkahelyen (társas csoportban) kialakulnak normák, szokások - mondhatni szubkultúrák. Ezeket a többség követi, aki nem, az kilóg, deviáns lesz. A "kényszer" azt jelenti, hogy szeretnék az outsiderrel betartatni a normákat (a cél, hogy ő is elfogadja azokat, így lesz igazi csoporttag). Jelen esetben ez az lerészegedést + kocsmázást jelenti. Nehezen fogadják el a csoporttagok azt, ha valaki kívülálló. Hiszen ezt nálunk "így kell csinálni".

Probléma nyilván akkor van, ha egy emberke normái (pl. lehet ez egy elfogadott társadalmi szintű norma is) és az adott szubkultúra szokásai egymás ellen hatnak, jelen esetben az ivás <-> absztinencia (vagy legalább is ezek mértéke). Ebből jön az (érték)konfliktus. A jelenségnek ez a háttérdinamikája.

Viszont nem szabad arról elfeledkezni, hogy minden bizonnyal NEMCSAK ez alapján válhat valaki ténylegesen a csoport elfogadott tagjává. Mondhatom azt, hogy bocsi, de nem iszom ennyit, nekem elég volt. Igen, hajszolni fognak, mert őnáluk a több a normális. De előbb-utóbb megszokják, mert megismerik az ember határait. Így nem arról van szó, hogy magát a normát ítéled el, hanem annak mértékét. Máris máshogy cseng. Ha minden más tevékenységben partner az ember, nem lesz gond az elfogadottsággal, és a nyomás/kényszer is alábbhagy. Ilyen téren még arra is van példa, hogy az ember a komplett csoport kultúráját formálja át kisebb-nagyobb szinten, idővel persze.

Ezt én sem értem..

Mondjuk nekem a középiskolai banketten volt ez. Akkoriban egyáltalán nem ittam alkoholt. Mindenki ott csak ivással volt elfoglalva. Én anélkül is jól éreztem magam de nem hitték el, és egész este ez volt a téma. Eléggé el is rontották az estém ezzel..

Mostanra ha úgy van akkor iszok 1-2 pohárral valamit, de mikor mondom hogy én sosem voltam még részeg, akkor mindenki furcsán néz rám.

Semmi sem kötelező kérdező! Ha nem akarsz kocsmázni akkor ne menj!

N

Azért ismerjük már be, hogy van különbség a kocsmázni menni a kollégákkal és a magadat részegre ivás között.

Felnőtt ember tudja, mennyit bír berúgás nélkül. Tegyük fel, 3 sörrel meg egy felessel még jó vagy. A teendő: miután megittál 3 sört és 1 felest, onnantól csak üdítőt kérsz ki magadnak. Ha kérdezik a többiek, akkor kinyitod a szájadat és ezt mondod: többet nem akarok inni.