Várni a megfelelő pillanatra?

20F

Sosem éltem igazán szociális életet, nincsenek barátaim, nem járok sehová. Anno más sem érdekelt, mint otthon ülni és ellenni a saját dolgaimmal. Mostanra viszont meg pont hogy ez nem érdekel és szeretnék nyitni a világ felé, aktív társasági életet élni.

Eddig saját magamat is elhanyagoltam, amin végre elkezdtem változtatni. Értsd: rendes étrendet tartok (amit saját magamnak készítek el), edzek, futni járok, törődök a bőrömmel, új frizura (nem, semmi csicsa :D). Ettől az aktivitástól tulajdonképpen totálisan beindultam, mintha kicseréltek volna. Még egy dolog van hátra: kijavítani a fogsoromat. Ez kb 2 hónapnyi melót és spórolást kíván még. Utána viszont hálistennek ez is pipa lesz.

A kérdés így adott...

Már most nyugodtan kezdjek el emberek közé járni és ismerkedni? A fogaim miatt nagy valószínűséggel sokak azonnal ferde szemmel néznének rám. Tapasztalat. Csakhogy a tapasztalathoz a régi hibák is jöttek anno, amik mára eltűntek, így csak és kizárólag ez az egy hülyeség maradt hátra :D

Vagy várjak addig, amíg ez is oké állapotba kerül, aztán induljak meg a "nagy szociális élet felé"? :D Csak mert nem szeretném hogy emiatt előítéletesen aggassák rám a pancser jelzőt (vagy ezt is csak túlspilázom? xD).

A tervem egyszerű, ami a beilleszkedést illeti. Box klub, edzőterem, sporteseményekre való járás, helyi bár, aztán ha már vannak ismerősök velük elmenni ide-oda, stb-stb.