Én vagyok egyre érzékenyebb, vagy tényleg romlik a helyzet? (Hosszú)

Szóval... Nem akarok politika kategóriába írni, mert csak részben van érintve, de... Remélem nem kapok támadást a kérdés kiírásáért. Itt hosszú kifejtés következik, a az utolsó bekezdés a lényeg:

Alapvetően eléggé túlérzékeny vagyok. Viszont az utóbbi egy-két évben egyre rosszabbul érzem magam, bár még közel sem vagyok depressziós. Így azt veszem észre, hogy tényleg egyre kevésbé érdeklődünk egymás iránt, mindenre csak a rosszat mondjuk, bort iszunk és vizet prédikálunk. Jó, most kábé én is ezt csinálom, de válaszokat és tanácsokat akarok.

"Kis" mértékben, baráti társaságon belül is úgy érzem, hogy mintha egyre felszínesebbek lennénk (?), és azon gondolkodom, hogy vajon mások, meg az iskolában menők miken szoktak gondolkodni? Mármint melyik komoly témákon? Azt látom, hogy nekik komolyabb problémáik vannak (van akinek tényleg komoly személyes problémája van, ami bárkit sújthat, őt pláne nem akarom szapulni). Aztán viszont nem lehet, hogy én aggódok túl mindent?

Mindenki azt mondja, hogy külföldre akar menni, valakik már tizennégy évesen szajkózták, hogy Magyarország mennyire rossz hely. Én ebből kevesebbet érzékelek, de nem tagadom, hogy így van, mert kb csak körbe kell nézni. Attól is tartok néha, hogy lenéznek azért, mert mondjuk a régi telefonom elromlott és újnak egy páréves 'ájfont' kaptam. Szerencsére csak pár napig, de addig rendszeresen közölték velem, hogy mennyire is rossz az. Nem lényeg, mindegy. Szóval mindenki mindenre csak azt mondja, hogy "rossz" meg "pocsék" meg "romlott", azt veszem észre, hogy mindenkinek mindent utálnia kell. De tényleg csak az utolsó két évben kezdett igazán feltűnni, és az utóbbi hónapokban egyre jobban.

Erre senki ne térjen ki a kommentben gyűlölködéssel, de pl vannak a homofóbok meg a rasszisták, meg a xenofóbok. Közülük nem köpköd mindenki, de aki igen, az nagyon, mindeki tudja, miket mondanak. NODE aki meg "elfogadó" és/vagy liberális, az először megnyugtat, hogy semmi baj, hogy nem vagyok hetero, aztán meg a képembe nyom némi vallásellenességet (szabad véleménynyilvánítás, hívők is lehetnek vallás-

de legalább egyházellenesek, tudom én), rosszabb esetben meg egyenesen valamelyik 'Szent könyvet' veszik elő. És ez nekem nagyon rosszul esik. Úgy érzem, akármerre fordulok, valaki így is, úgy is utál. Ha valaki elfogadó, miért nem képes a másik világnézetét elfogadni akkor sem, ha az nem nyomja az arcába? (Itt most nem a fanatikusok háborújáról beszélek.)

DE hangsúlyozom, hogy ez a kisebbség, tudom! Nem bántok senkit, ha választani kell, talán én is inkább lennék liberális. Csak szeretnék egyszer valakivel találkozni, aki nem köt belém olyanokért, amikkel nem ártok másnak.

A másik dolog a politika. A családom nagyon erősen konzervatív, többségben politikailag jobboldalinak mondható, és annyira rossz, hogyha szóba jön a politika, itthon is a gyűlölködés megy! Nem lehet leállítani ha egyszer elkezdődik. Ha megpróbálom kimondani a (másmilyen) véleményemet, simán szemembe mondják, hogy hülye vagyok. Szerencsére csak egy családtagom mondja ezt, de vele meg együtt élek, szóval sokat nem segít.

Itt a GYK-n is elég körbenézni, nincs kérdés, ami alatt ne lenne gyűlölködés, mindig félek újat kiírni, mert tudom, hogy az enyém alatt is lesz. Ezért is kérlek titeket, hogy komolyan, tisztelem a véleményeteket és kérlek írjátok is le, csak ne bántsatok senkit!

A lényeg: mindenhol gyűlölködést meg nem törődést látok, másokra mutogatást, stb. Mindenki külföldre akar menni - ami jogos - de én aggódok, mert nem akarom "cserbenhagyni" az országot, segíteni akarok valamiben. De mit tudok tenni? Egy egyszeri ember komolyan, tud csinálni valamit, amivel jobb lesz a helyzet? Engem komolyan hátráltat az itthoni szigorúság, sok mindent félek megkérdezni, de már... szóval de már próbálkoznék. Tudok csinálni valamit, hogy kevesebb lekezelés, kárörvendés és negativitás legyen a környezetemben?

És végül: ez mindig is így volt, csak most elkezdtem felnőni és észrevenni a dolgokat/én fújom fel/tényleg csak rosszabb lesz minden?