Normális, hogy nem érzek arra késztetést, hogy kiálljak magamért?

Mikor gyerek voltam, akkor a szüleim minden apróságon összevesztek velem. A villanylekapcsolástól kezdve a hogyan éljem az életemig mindenen.

Eleinte kiálltam magamért tiniként, de fokozatosan rájöttem, hogy teljesen felesleges annyi energiát az egészbe belefektetni az egészbe mert nem ér annyit. Ők vehemens vérmérsékletűek én viszonylag békés, nyugodt vagyok. Valahogy megszoktam és beletörődtem abba, hogy bűnbak voltam és nem is nagyon tettem ellene.

A szüleimet megtanultam kezelni, szinte csak mosolygok rajtuk, de a valódi probléma a munkahelyek világában fog várni, mikor ez hátrány lesz. Valahogy úgy alakult a szüleimnek köszönhetően, hogy nem vagyok egy veszekedős típus. Az egyetemen is ha leosztanak vagy ,,beoltanak a haverok, egyszerűen egy mosollyal lereagálom az egészet és nem szólok vissza.

Ha igazságtalanság ér sem gurulok dühbe, képes vagyok beletörődni, alkalmazkodni és szerencsére sok kiskaput találni.

A kérdésem az, hogy normális dolog, hogy egyszerűen nem érzek késztetést arra, hogy kiálljak magamért és hagyom, hogy mindenfélét a fejemhez vágjanak?

21F