Csak én vagyok ilyen? Ti mit tennétek a helyemben?

Az a helyzet, hogy nincs egy olyan barátom se már, akit tényleg annak mondanék.

Akik voltak, elhanyagolták a kapcsolatot. Az utóbbi 3 évben elvesztettem egyet rajtam kívülálló okok miatt. Egy másikról kiderült hogy a farkát küldözgeti másoknak. A harmadik meg eléggé megváltozott egy ideje, bulizni jár cigizik és iszik is. Közben jobban összebarátkoztam egy másik sráccal is, akinek van egy kis beütése, de nincs benne semmi rosszindulat és tökre bírom. Csak hosszútávon elég fárasztó tud lenni (nem mintha én nem lennék az), és mint megtudtam ő is kezd rászokni a káros dolgokra. (Sajnos azt nem mondhatom el neki, hogy tudok erről)

Sokszor azt gondolom, hogy jobb lenne ha nem is próbálkoznék ezeket a barátságokat fenntartani, mert egyszerűen fárasztó és elég sokszor érzem magam közben úgy, hogy nem is igazán tudom hogy mégis mi a fenéért tartok velük.

Az ember társas lény tudom... Szeretek is velük lógni, csak hosszú távon valahogy úgy. Nem is tudom. Mintha kifulladna az érdeklődésem velük. Nincs téma amiről beszélgethetnénk, ami van az meg olyan hogy az egyik semmit nem ért hozzá, míg a másik keni vágja stb.

Mostanság sokat vagyok egyedül ami pozitívan hat az elmémre, de a hangulatomra nem. Éppen ezért elég közömbös, sőt sokszor agresszív vagyok. (17/f)