Mi erre a megoldás?

Na jó , most mindent leírok : Kb.4 hónapja elment a testvérem külföldre , még akkor semmi sem történt , 2 hónappal később , valahogy eszembe jutott apám elválása , ami 2 éves koromban történt , és azóta sehogy sem tudok másra gondolni , mivel járok iskolába , ott állandóan gúnyolódnak , de persze én mosolyoglyak meg mindenek . Hazajövök és mostanába elkezdek szomorú lenni , és rájönni , hogy nekem eddig a 12 év alatt nem is volt olyan boldog emlékem . Suli után általában elsírom magam , étvágytalan vagyok . Teljesen más lettem , már ezt mindenki észrevehette rajtam . De nem akarom elmondani nekik még ezt is , mert így is van elég bajuk . Szóval ha tegyük fel megölném magam ( ami sok pillanatban egy hajszál híján hullik ) : - nem tudnának kötekedni velem , nem lennének semmiféle fájdalmas gondolataim , nem szenvednék többé . És hogy miért segíteném meg ezzel ellenségeimet ? Mivel 0 barátom van , de attól függetlenül , hogy rohadtul szemetek mindenkivel , legalább én akkor is segítek nekik , hisz én naív elhiszem , hogy megváltozzanak . Egyedül talán azért nem akarnám megölni magam , mert nem szeretnék fájdalmat okozni a családtagjaimnak . És kiderítettem , hogy még depressziós is vagyok . Kezd elegem lenni ebből az egészből , és úgy érzem ez már javíthatatlan . Mikor vágdosom magam ( pengével , hisz már ezt is csinálom ) , hirtelen hangulatváltozás lép fel és elkezdek nevetni . Tegnap is a véremmel írogáltam egy lapra , mint például , hogy : "SORRY " , vagy egy szomorú szmájli . Tudom , hogy ez nem ide tartozik ( de azért ezt is leírom ) , mostanába valami kis piros csípésszerű pöttyök jelennek meg a karomon, meg fehér foltok . Úgy érzem magamat a történtek alapján , mintha skizofrén lennék . Tanácsot szeretnék kérni ezekkel kapcsolatban .