Miért vagyok ilyen 26 évesen?

Sziasztok. Rettenetesen visszahúzódó vagyok,nehezen beszélek emberekkel,föleg idegenekkel. Nem találok senkivel sem közös témát,ill.a beilleszkedés is problémát okoz számomra. Szemkontaktust képtelen vagyok tartani,akár ismeretlennel akár családtagokkal. Alapjáraton kedves,segítőkész ember vagyok.

Gyerrkkoromról annyira emlékszem,hogy az oviban egyedül játszottam állandóan. Bevonultam az egyik üres sarokba, és elvoltam. Persze jöttek volna játszani a többiek,de nem vágytam társasàgra. Második osztályos voltam,amikor pszichológushoz hortdak,mert a tanárom szerint túl visszahúzódó voltam. Talán emiatt volt az,hogy soha nem volt egy barátom sem,piszkáltak a suliban. Most felnőttként sem változott a helyzet. Nem vágyom társaságra,nem tudok emberekkel beszélgetést kezdeményezni,de rendesen válaszolni sem. Zavar ha a szemembe néznek,és beszélnek hozzám. 3 gyermekem van és párom. Előtte az ismerkedés is katasztrófa volt. Nem tudom hogy a tanulás mennyire befolyásolja ezt, de egyedül magyar helyesíràsból és olvasásból voltam jeles. Tanulás sem ment,hiába tudtam,hogy tanulni kell és fontos,egyszerűen nem tudtam koncentrálni és odafigyelni rá. Mai napig zavar,mindrn bajom van,ha mennem kell valahová,pl.nagyobb tömegbe (szülői értekezlet,orvosi vizsgálatok,hivatalos ügyintézés stb). Nem tudom,hogyan lehetne ezen változtatni ha egyáltalán lehet? Nem vagyok depressziós,jó a kedvem,kimozdulni szeretek,ha pl.egy egy sétàra vagy bevásárlásra megyünk,esetleg szülőkhöz,tesókhoz. Szerintetek mitől lehet? Nem ért semmi trauma.