Teljesen defektes vagyok?
Oké, szóval van az a helyzet, hogy nagymamám, a gyereke (avagy a neném) és én éltünk egy jó nagy házban. Ez kb. 3 évvel ezelőttig a miénk volt, de hát a jelzálog az jelzálog. Úgyhogy most béreljük. Másfél éve a mamámnál alzheimer kórt diagnosztizáltak, két héttel ezelőtt pedig muszáj volt beadni egy gondozó-intézetbe, ugyanis halucinációi lettek, és kezelhetetlen volt. Szóval most itthon maradtam a nenémmel, ami még nem is lenne gond, ha a mamám nem úgy nevelt volna, hogy próbált tőlük (és kb. mindenki mástól) elzárni/óvni. Ráadásul a nenémnek voltak már olyan húzásai az évek alatt, amik elég aljasak voltak. A stílusa sem igazán tetszik, de azthiszem ez a legkisebb gond. Ő elvárja, hogy én a mamám után érdeklődjek, hogy hogyan van, és hogy bejárjak hozzá. (Múltkor az én nevemet emlegetve sírt az intézményben a mamám) De én nem akarok bemenni oda. Nekem még van jövőm (igaz semmi jóval nem kecsegtet), de neki már nincs. Nem hiszem hogy megérné hogy tönkretenni érte magam, miközben ő azt se tudja hogy hol van. Hétvégén viszont bent voltam. Ez volt a második alkalom a két hét alatt. Odafele tök jó kedvem volt, de mikor hazafele jöttünk, mintha sötét fellegek telepedtek volna fölém. Ezt pedig csak tetőzte az, amikor hazaértem, és a testvéremmel meg a nenémmel "beszélgettünk". Igazából ők beszélgettek, és a neném úgy beszélt rólam, mintha ott se lennék. Majd egy olyat is mondott (a szemembe nézve) hogy "lesz@rod hogy hogy van, csak legyen neted és működjön a géped". Erre a kijelentésre talán nem véletlenül felkaptam a vizet, és ordibálni kezdtem, amire ő is. Szerencsére két percnél tovább nem tartott.
Én egyszerűen nem akarom látni a mamám. Nem tudom hogy miért, de egyszerűen nem akarok bemenni hozzá. A neném ezt struccpolitikának hívta, és hozzátette hogy egy antiszociális magábaforduló semmirekellő ember vagyok.
Őszintén szólva ahogy idősebb leszek, egyre inkább úgy érzem, hogy nem vagyok képes - és nem is akarok - egy normális kapcsolatot kialakítani valakivel. Mindig is introvertált voltam, és inkább egyedül töltöttem az időmet. Sorra tűnnek el mellőlem azok az emberek akik "fontosak" számomra (mamám, szinte az összes barátom, stb.), és egyszerűen mintha meg sem érezném egyiket se.
Teljesen defektes vagyok? :/
(Pszihológust próbáltam, de a harmadik alkalom után kiderült hogy felmondott)
válasza:
válasza:Ha a kérdés, és az utána leírt szófosás mind igaz, akkor azt kell mondjam, a nagynénédnek igaza van.
Addig jó volt a nagyi, amíg felnevelt, de most, hogy neki lenne rád szüksége, szarsz rá. Önző dög vagy!
#1 Ha kamukérdés lett volna, elintézem 3 sorban. :D
#2 Értem a nézőpontod.
Mint mondtam, az utóbbi időben minden szociális kapcsolatom kezd széthullani, és nem is bánom ezt. A mamámat se azért nem látogatom mert önző vagyok. Habár ez is lehet, tekintve a; "Nekem még van jövőm (igaz semmi jóval nem kecsegtet), de neki már nincs. Nem hiszem hogy megérné hogy tönkretenni érte magam, miközben ő azt se tudja hogy hol van." sorokat visszaolvasva, viszont ez nálam inkább elvi mint érzelmi kérdés. Ha a mamám felé éreznék még valamiféle kötődést szó nélkül bemennék hozzá, de sajnos (vagy nem sajnos) már hosszú ideje nem érzek semmit senki iránt.
válasza:Szegény nagymamád. Én az enyémhez majdnem minden nap(!) bementem, igaz csak két hét volt ez szegénynek. De ha több lett volna akkor is mentem volna.
Önző vagy, nulla empátiával, nénédnek meg igazat kell adjak. El sem tudod képzelni nagyid miken megy most keresztül, és mit jelentene neki ha ott lennél mellette. És ha azt hiszed a látogatások elveszik a jövődet, akkor ostoba is vagy. Ez nem fertőző betegség hogy tönkretegyen. A bűntudat rosszabb lesz, és valóban örökké tartó miután meghal. Ha te képes vagy egyáltalán ilyen érzésre.
Bár lehet a fő baj hogy nagyon fiatal vagy még (tinédzser?), és azt hiszed hogy a világ körülötted forog, illetve hogy talán emiatt is nem akarod meglátni a nehézségeket, mások problémáját, szenvedését. Valóban struccpolitika, de azt mondom ez egy 16 évesnek még talán elnézhető. Talán... Bár én szerintem akkor is bementem volna mindig a kórházba. (Emlékszem mikor 18 évesen a 19 éves barátomat én zavartam el, hogy most ne velem legyen hanem az apjával a kórházban, mert neki nagyobb szüksége van most rá. Furcsán nézett rám, de megértette. Az apja pedig szerencsére hamar kijöhetett)
#4 A nulla empátiát aláírom. Viszont nem értem, hogy mégis mit számítanék neki? Be van nyugtatózva, azt se tudja hogy hol van, az a pár tiszta pillanat meg...
Tudom hogy nem fertőző betegség, hülyének azért ne nézz, kérlek.
Az hogy a világ körülöttem forog... Mennyiszer megkaptam már, és mégis mennyi embert látok aki még nálam is rosszabb. Azzal nem vitatkozom hogy van benne "némi" igazság, de én ezt legalább nem máson töltöm ki. (avagy nem használom ki az embereket önös cél érdekében)
"Ha te képes vagy egyáltalán ilyen érzésre."
Ez a lényeges. Konkrétan úgy érzem, hogy lassan érzelmeim sincsenek, az idegességen és a fáradtságon kívül. De komolyan; éhes is csak akkor vagyok, amikor már két napja nem ettem semmit.
válasza: válasza:Bevallom szerintem is defektes vagy, de nem tudlak elítélni. Racionálisan gondolkozol, ami a mai világban ritka, és véleményem szerint egy pozitív dolog, hogy nem hagyod az érzelmeidnek, hogy manipuláljanak.
Ha valóban érzelemmentes pszichopata lennél, akkor viszont látszólag foglalkoznál a mamáddal azért, hogy ne legyen otthon feszült a hangulat. Valamint ideges is lettél amikor beszóltak neked otthon, ez is kizárja az érzelemmentességet.
Javaslom, hogy fejleszd az empátiád legalább olyan szintre, hogy fontosnak tudj tartani pár embert az életedben.
A mamádhoz is bejárhatnál néha, bár szerintem a 2 hét alatt 2 látogatás bőven jó arány, mi kb. 3 hetente látogattuk nagyim amíg élt. Én sem szerettem ott lenni, de nekem nem is volt hozzá sok közöm, én már akkor születtem amikor az öregek otthonában volt, így nem találkoztunk túl sokat. Téged viszont elmondásod szerint felnevelt, ennyit megérdemel, még ha nem is számít semmit.
válasza:Nagyon fejlett elme vagy.
Dolgozz az ürességérzéseden. Ez legyen előtted. Ne a hülyeségrkre és az agyatlan kisgyerekekre figyelj, mint a nénéd. Dolgozz magadon, lehetőleg tudatosan. Jelenleg jót, szeretetet, mélységet kellene adj az életedben magadnak.
Ne fordulj átlag szinten lévő elmékkel telített oldalakra segítségért. Ha szeretnéd, megadom elérhetőségem, így megkereshetsz időről időre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!