Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Velem van a baj, hogy nem...

Velem van a baj, hogy nem találok egy olyan baráti társaságot, ahol tényleg jól érzem magam és nem kell folyamatosan csalódnom emberekben?

Figyelt kérdés

Nos, lehet rossz kategóriát választottam, max akkor átírom a kérdést, ha nagy baj lesz belőle...


Hosszú leszek!


Gyerekként sok barátom volt, szerettem ismerkedni, de már általánosban is belefutottam néhány "csalódásokba" : pl. Kiközösítettek, mert az egyik lánnyal összevesztem és ellenem fordította az egész osztályt. Kellemes emlékként maradt meg... :/ utána persze "kibékültünk", de mindig bennem volt az az érzés, hogy ők nem igazi barátok és 4 évvel később már nem is beszélünk, rám se írnak és persze én vagyok a szemét, aki nem engedi be őket a házba (mellesleg ez csak kifogás volt a részükről, akkor nem tartózkodtam otthon, de ezt nem fogadták el).

Sok "legjobb" barátnőm volt : közülük már 1 sincs, elmaradtunk egymástól, és évek múlva teljesen más lett a személyiségünk.


Gimiben lány osztályba kerültem, 3 fiú volt összesen. Először örültem, de lányok /nők összezárva nem jó ötlet. Szóval 4 év alatt nem találtam normális barátokat. Volt 2 évig egy ténylegesen jó barátnőm, hasonló érdeklődéssel és személyiséggel, de a csaj akkora változáson ment át, hogy én azt már nem bírtam. Megakart felelni a "menőknek" : flegmázott velem, bunkózott és már nem volt közös témánk. Persze én vagyok ott is a szemét, mert ő beszél ki engem, ő fordítja el a fejét. Hát olyanokat hallottam róla az utóbbi évben, hogy azt hittem falnak megyek.


Az osztályban mindig is voltak nagy dumasok és én úgy hiszem, hogy mindenkivel tudok beszélgetni, de nem mindenki szimpatikus, de ez mindenhol így van.

Nagy összeveszések voltak az osztályban, 4 éven át 2 klikk volt és egyik sem bírt a másikkal.

Az utóbbi évben találtam meg a közös hangot az egyik osztálytársammal, bár vele 4 évig is jóban voltam, az utolsó évben pedig "legjobb barátnők" lettünk. De így is különbözünk; nagyon sokban.

Az én baráti társaságom a "normalisabb" -természetesen a számomra. De rájuk se számíthatok szinte soha. Az egyik jó "barátnőm" nagy pletykás, nem mondhatok szinte semmit neki, mert visszahallom. Nagyon akaratos és ha valamiben téved azt nem ismeri be, sokszor összevesztünk; mert egy idő után betelik a pohár. Ő feljár bulizni, de én egy kis városban lakok, ahol van vagy 3 kocsma; és egy bulihely. Neki van nagyobb társasága és mikor én is felmentem ismerkedni, hát igen hoppon maradtam; mert ő simán otthagyott a a tömegben, bemutatni nem mutat a barátainak és ez nem csak velem van így. Tipikisan az a személy, aki általában a nagyszájúakkal szemben csendes, velünk nagy hangú és ha fiú van a közelben, szinte rámászik.

A másik véglet pedig akinek könyörögnöm kell, hogy egyáltalán eljöjjön velem fürdőbe, ő sehova nem akar menni, és állandóan önsajnálkozásba menekül.

Ismerkedni tehát nem igen tudok, mert az egyik szinte eltilt és kiharcolja, hogy csak vele foglalkozzanak, a másik pedig nem mer semmit, nem mehetek vele föl sétálni sem, mert "9 óra után takarodó", emberre nem mer nézni és néha már elegem van, hogy mindig én vagyok az, aki vígasztal és tanácsot ad mindenkinek, de ha pl utolsó évben kiálltam magamért az osztály előtt, mert elegem lett, hogy senki nem mondhat semmit és milyen osztály az , ahol nem mondhatom el a véleményemet, akkor egyik sem állt mellém , gyáván elbújtak és csak mentegetőztek.


Én egy komoly gondolkodású személynek tartom magam, persze szeretek viccelődni és baromságokon röhögni, hisz fiatal vagyok; nem járok fel bulizni, hisz ugye nincs lehetőség, megpróbáltam , hát a társaságból elegem volt; nyáron elszoktunk menni 3-an 4-en, attól függ, hogy az "lb" elmer e jönni -fürdőbálra. Én nem szoktam inni, persze ittam már, de én nem az vagyok , aki addig vedel , míg behány - mint az osztálytársaim, és persze ezzel is kilógtam a sorból.

Szeretek szórakozni, fiatal vagyok, de nekem nincs szükségm piára ahhoz, hogy jól érezzem magam. Ha jó a társaság, akkor mindent bele. Meg is jegyezték már, hogy "te hogy tudsz szórakozni, ha nem is iszol?" Vagy "nem hiszem el, hogy nem ittál akkor semmit".


Imádok olvasni és írni; sajnos ezt a hobbimat sokan nem is értékelik, mert "minek olvasni,fuj".


Szóval már minden reményem elszállt és szinte már nem is remélem, hogy egyszer betudok illeszkedni -úgy hogy ténylegesen magamat adom.


Engem kikapcsol egy múzeumi séta, vagy egy lombkoronai séta, egy kártyázás, bowling pl, de egyik "jó" barátnőmtől már megkaptam, hogy CSAK a bulizásról vannak jó emlékek. Persze, ha jó a koncert megyek és táncolok, de baj ha nem vedelem részegre magam?


Összefoglalva: nem találok baráti társaságot, és irigylem azokat, akik összejárnak csak simán beszélgetni és nem kell összeveszniük anélkül, hogy elmenjenek pl moziba.


Csak én vagyok ilyen különc, hogy nem egyezik a gondolkodásom a korombelikkel és velem van a baj?


Ténylegesen választ várok, bár lehet, hogy nem úgy ment át a lényeg, ha valakinek kérdése van, akkor szóljon, megpróbálok rá válaszolni vagy magyarázni.


18L



2018. máj. 14. 11:58
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
75%

Szerintem nem veled van a baj. Akiről meg írtad, hogy mentél volna bulizni vele, de be se mutatott a barátainak; az neked nem barátod. Semmilyen értelemben.

Kicsit különc vagy, bár szerintem ezzel nincs gond.

Szerintem csak rossz helyen keresgélsz, rossz társaságban.

Az hogy szeretsz olvasni, azzal meg nincs semmi baj, és szerintem az alkotás is jó móka, gondolok itt arra, hogy azt mondtad, szoktál írni.

Régebben én is írtam, bár már vagy fél éve semmit.

Én verseket írtam.

Mondjuk engem se értékeltek sokra.

Nincsenek barátaim, semmilyen baráti társaságom, mert egyszerűen akik lehetnének, azok nem az én súlycsoportom.

Tiszaföldvári vagyok és egyszerűen nincs kedvem itt kimozdulni sehova. Isznak, buliznak; nem az én világom.

Plusz ha nem vagy kemény legény, még lehet agyon is vernek. Így is sajnálattal tavaly történt itt egy "gyilkosság", egy srácot megütöttek és neki esett az aszfaltnak, beverte a fejét és többé már nem tért magához. Meg is halt kb 1 hétre rá a kórházban.

És sajnos ennek ellenére is sok kötekedős alak járkál ki.

Itt nincs buli hely mondjuk, csak kocsma. Nem inni jártam ki általában, hanem néztem, hogy van e ismerős, akivel még el is tudok lenni. Biliárdozni szerettem pl.

Bár nem vagyok profi benne.

Veled is kb ez lehet; te nem az vagy mint ők. Nem érzed jól magad köztük.

De még te fiatal vagy, még simán találhatsz.

Pl.: később munkahelyen akár.

Szóval még nem veszett fejsze nyele a dolog.

2018. máj. 14. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
52%

Röviden szólva normális vagy a sok hülye között :) így szokott ez lenni, mivel a rendes emberek már sokkal kevesebben vannak, nehezen találják meg egymást vagy illeszkednek be a megfelelő társaságba.


Velem ugyanez volt, gimi után az összes “barátnőmmel” megszakadt a kapcsolat és egyetemen olyan sokan vagyunk, hogy szinte senkit nem találtam aki hozzám hasonló lenne. Én is szeretek koncertekre járni, ugyanúgy nem iszom, nagyon sok program érdekel a művészettől, tudományoktól kezdve a filmeken át a színházig, zenéig stbstb. És utálom, hogy például egyik megmaradt barátnőm sem életképes annyira hogy eljöjjenek velem az egyik kedvenc együttesem koncertjére júniusban, mert nem tudnak kicsit sem spontánok lenni, kereteken kívül gondolkodni.


Én azt tudom tanácsolni hogy olyan körökben próbálj mozogni, ahol hasonló felfogással rendelkező fiatalok vannak. Persze ezt könnyű mondani.. és nehezebb megtalálni.

Itt Pesten sem mondanám, hogy egyszerű, mert sok kifejezetten ilyen hely van, ahova belehet ülni +könyvtárak, meg sok lehetőség van a szórakozásra, de ahhoz előbb meg kell találnod azokat, akik erre nyitottak és ugyanúgy erre van igényük, az pedig egy ekkora városban ennyi ember között nagyon nehéz :/ kisvárosban ahol te élsz, ott pedig pont azért, mert tudod mi a felhozatal, ismered a nagy részüket. Szerintem, ha egyetemre jössz majd tanulni, ott van lehetőség ismerkedni, de inkább csak akkor ha extrovertált vagy nagyon és sok ember felé nyitsz, aztán közülük kivalogatod a megfelelőket :D

ez elég összetett dolog amúgy... látszik, hogy érett gondolkodású vagy már most és nem olyan mint a korodbeliek, én is ilyen voltam és nem egy leányálom.. :D

ami még kapaszkodó lehet, hogyha van egy kapcsolatod, persze nem valami tingli tangli. Nekem amikor volt, rájöttem, hogy egy barátnőre sem lehet számítani igazán (max arra aki ugyanolyan lenne pont mint én, de erre nem sok az esély). Tehát egy olyan srác, akivel szeretitek egymást és ha hasonló az érdeklődési kör, minden olyat tudtok csinalni együtt, amiket felsoroltál. Habár szerintem még így is kellenek a barátok, ha nem is ötezer, de egy pár akivel időnként elvagytok, elmentek ide oda.

22L

2018. máj. 14. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
75%
2. Vagyok. Hát igen, ez meg a másik amit első ír.. fura hogy pont azok számítanak különcnek és másnak, akik ilyenek, mint pl a kérdező. És tudom hogy pozitív értelemben írtad #1. de akkor is... én is szeretek verset írni, elkezdtem festeni és szerintem sokan csak egy csinos pofit látnak, de amikor megismernek, valahogy rögtön furán néznek, mert nem a pia, buli, felszínes dolgok meg témák foglalkoztatnak. Pedig nem tartom magam valami hű de más embernek vagy zseninek vagy akárki felett állónak, csak szimplán normális vagyok és azt figyeltem meg hogy a legtöbb lánnyal nem is lehet értelmesen beszélgetni vagy igazi barátságot kialakítani mert csak teljesen általános, hülyeségekről tudnak és humoruk sincs.
2018. máj. 14. 12:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
10%
Én gyerekkorom óta imádok olvasni, az alkoholista szüleim miatt soha egy kortyot sem ittam, a visszahúzódó természetem miatt bulizni is csak 4-5 alkalommal voltam, aztán felhagytam vele, mégis megvan a baráti köröm. Van “kutyázós” barátnőm, van olyan akikkel biciklitúrázni szoktunk, van olyan aki mindig átjön beszélgetni és közösen sütünk-főzünk, és van egy úgymond legjobb, aki tizensok éve már, hogy mindenben velem van. Szóval hiába tömjénezi magát sok lány, hogy ő milyen tökéletes a sok léha, vad, felületes csaj közt... ha sehol nem találsz egyetlen normális embert sem, akkor igenis van a személyiségedben valami, ami miatt nem tudsz barátkozni, hiába vagy művelt és antialkoholista. Bocs az őszinte, de kissé sértő válasz miatt.
2018. máj. 14. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:

Utolsó: legyél büszke magadra, hogy van barátod aki átjár hozzád.

DE!

Lehet hogy te olyan környéken, olyan helyen nőttél fel, ahol ez adott volt. De lehet, hogy a kérdező olyan környezetben, helyen él, ahol TÉNYLEG nem adott az ismerkedés lehetősége.

Nekem is ahogy mondtam, a városomba sosem ment az ismerkedés. Eleve ha kimegyek az utcára, embert sem lehet látni, nem, hogy fiatalokat, de még öregeket se nagyon.. idősebbeket.

Nincs mozi, nincs semmi normális szórakozó hely.

Még a parkba se ülnek ki emberek. Ha vannak is kint nagy ritkán, akkor csak szimpla gyökerek, akik menőknek érzik magukat; nagypofájú mitugrászok. Az olyanokkal én meg nem állok szóba.

Bár a hülyék mindig megtalálják a helyüket a világban.

2018. máj. 14. 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:

Ja és mellesleg lemaradt, hogy kb 10-13 ezer fős városban lakom. Szóval nem hiszem, hogy ne lehetne közösség.

De szerintem az emberek legtöbbször nem is akarnak igazán abba lenni. Vagy ha igen, akkor már a kiforrott társaságukkal maximum. És nem mindig szeretik az idegeneket.

2018. máj. 14. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:

Introvertáltak nagyon nehezen barátkoznak. Nekünk ugye mély kapcsolatok kellenek, egy lelkitárs. Felszínes kapcsolatok nem kielégítőek.


Nagyon ritkán találni olyan embert, akivel ilyen szinten egy hullámhosszon lennétek, ennyire hasonló személyiségek lennétek. Ez sajnos ilyen. Meg kell adni a lehetőségét, hogy sok embert ismerj meg, és idővel csak jön olyan, akivel barátság lehet.

2018. máj. 14. 18:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat! :)

Huh, akkor nem vagyok egyedül :(


Igen, kis városban lakom, itt mindenki ismer mindenkit, meg vannak az alap baráti körök, oda bekerülni elég nehéz. Sokan el ia mennek a városból - iskola és munkahely miatt.


Biztos van valami negatív is a személyiségemben, de szerintem mindenkinek van.


Eléggé visszahúzódó vagyok és zárkózott, főleg ismeretlen emberek közelében, és szerintem ez látszik is kívülről :/

2018. máj. 15. 17:38
 9/11 anonim ***** válasza:
A kommunikáció, testbeszéd fejleszthető. Önbizalmon és önismereten keresztül is pl. Hasznos lehet. Első benyomás a legfontosabb
2018. máj. 15. 18:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim válasza:

Nem vagy egyedül.

Veheted ezeket az "élmények" egy alátámasztásnak, tapasztalatnak, innentől kezdve jobban tudsz figyelni az emberekre, mit hogyan szabad.

Később rájössz nem is kellenek ezek az emberek, energiát időt nem érdemelnének meg :)

Foglald le magad, haladj.

2018. jún. 1. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!