Miért mindig engem találnak meg a szófosók?

Irodába egyszer bejött egy ügyfél (tudtam, hogy szeret beszélni, de én nem csíptem az illetőt). Jó, elintéztük az ügyet, ami miatt jött... Beszélt még egy sort addig, míg meguntam. Erre kérdeztem, hogy szeretne-e még valamit elintézni esetleg? Válasz: "Ja, nem, látom, sok a dolga, megyek is, viszontlátásra." Azóta bármikor jön, már nem beszél fölöslegesen. Csak jön és megy. :D Hurrá! :D

Másik - mondjuk ez nem dumálós dolog, hanem inkább beszélgetés közbeni "aurába mászás" (értsd: személyes tér súlyos megsértése - nem szexuális értelemben!): Beszélgetünk anno sulitársammal, és már kezd zavarni, mert lassan a leheletét is érzem... Hátrébb lépek észrevétlenül (nem vette a lapot), jön felém. Megint hátralépek, megint jön. Meguntam: "Te, figyelj már, nem lehetne, hogy megtartjuk a személyes terünket és nem mászunk bele a másikba fölöslegesen?" Erre még majdnem megsértődött. Mondtam neki, hogy álljon meg a menet, előbb olvasson utána ennek, azután felhúzhatja az orrát, de addig nem. Lol, folytattuk a beszélgetést úgy, hogy már kaptam levegőt! Hurrá. :D

Szóval nem muszáj mindig kedvesnek lenned. Ha valaki nagyon idegesít, valahogyan add a tudtára. Ők nem gondolatolvasóak, te pedig nem vagy köteles elviselni a szóf*sókat.

^Mondjuk a 2. esetben tök felesleges volt bunkónak lenned, ugyanezt elérhetted volna normális beszéddel is. De ahogy az 1. eset mutatja, nem kell más, csak udvariasan szólni. A legtöbb ember nem akar feleslegesen erőlködni, ha untat. Kérdezőnek sem az a baja, hogy kik veszik körül, hanem hogy gyárilag bunkó és nem tudja vérig sértés nélkül lekommunikálni. Pedig az udvariasság nem nagy kaland, csak hagyj ki minden személyeskedő megjegyzést.

Tessék tökéletes gyakorlás például, előző hogy oldhatta meg a 2. helyzetet sértődés nélkül? Mondjuk így:

“Öö, egy kicsit közel állsz. (szünet)”

Ha nagyon profi vagy, a “kényelmetlenül érzem magam az intim szférámba hatolás miatt” éreztethető ezer módon testbeszéddel: udvarias, de kényszeredett vigyor, enyhén felhúzott váll, hátrahúzott fej, behúzott (“védekező póz”j könyök stb.

A reakció általában a következő szokott lenni:

“He? (másodperc, amíg az illető agya a mondat közepén meglepődve reagál az akadályta) Ja, bocs.

Te: (megnyugodva, relaxált póz) kössz (zavarban lévő vigyor-általában udvarias éreztetni, hogy sajnálod, hogy ilyen hülyeség miatt megállítottad az ő lebilincselő mondandóját) naszóval azt mondtad, hogy...

Ne feledd, amikor udvarias vagy, akkor a te összes igényet kaka, az illetőé meg a legfontosabb a világon, legalábbis ezt érezteted vele. Roppantul sajnálod, hogy zavarnod kell vele, de már alig várod, hogy visszatérhess az ő ügyeire. Hidd el, ha így adod elő, sokkal tettrekészebben segít majd, hiszen tudja, számíthad rád is cserébe.

Naszóval, hogyan is kezeljük, amikor valaki olyanról beszél hozzánk, am minket nem érdekel?

(Először is nem hívod szófosónak. Legyél megtisztelve és becsüld, hogy valaki érdemesnek tart arra, hogy megosszon veled valamit.)

Mondjuk így:

“...és akkor képzeld el erre a Putyi azt mondta...”

“Bocs, egy pilanat...(valamit meg kell néznem...)” (Telefon ellenőrzése, barátnak integetés, mindegy. A lényeg, hgy jelzi, hogy elfoglalt vagy és ezt a témát csak udvariasságból hallgatod. Ilyenkor ne tedd hozzá, hogy “hol is tartottunk?”, mert azzal elrontd a célzást).

Amúgy ez is igazából udvariatlan, sokkal jobb ha egyszerűen azt mondod:

“Nem mondhatnám, hogy különösebben érdekelne most ez a téma. Nem beszélhetnénk valami másról?”

Mindig válassz olyan témát, ami a másikat is érdekli. Sose árulj el érdektelenséget valaki személye, családja, életcélja iránt. Ha a helyzet nem teszi lehetővé, hogy témát válts, mentsd ki magad és állj tovább.

Ilyenkor felesleges azzal esetleg megsérteni az illetőt, hogy nyilvánvaló hazugságot mondasz (Indulnom kell a nagyi temetésére stb.), ami kiderül, elég annyi, hogy:

“Szerintem én most megyek, eszem még gy kis süteményt/Nézek magamnak egy filmet/beszélek Sanyival” stb.

Ennyi, kész, nem kell indokolni, meguntad a beszélgetést és kész.

Ne utasíts el azonban semmi lehetőséget a barátkozásra, a másik bevonására, hasznossá tételére.

Ha azt mondja, hogy “Sanyival? Jöhetek én is?” azt mondod: “Persze!”

Sőt akár: “Most megyek, felcipelem az italokat- (ha nincs más, akivel épp még beszél) - nem akarsz segíteni?” (Nem azért, hogy dolgoztasd, hanem attól, hogy a dumájára nem vagy kíváncsi, még szívesen vagy vele, csak másban. Soha ne hagyj úgy senkit ott egy találkozón, hogy valami apró hasznot nem hozott neked, akkor is, ha nked kell kitalálnod azt. “Az üllői úton jöttél? Nem ott van az a McDnald’s? Hogy ott Burger King van? Nahát, ki hitte volna, állati érdekes, sokat segítettél!”