Ha volt öngyilkossági kísérletetek, hogyan viselkedtek veletek utána, iskola- vagy munkatársak, családtagok, barátok (ha voltak)?

szuleim es tesom tudtak csak rola. nem volt annyira komoly, h tenyleg eletveszelybe kerultem volna, de a gondolat ott volt mogotte es szetintem csak ez szamit. apamon kivul nem nagyon vette egyik sem komolyan.

Nem volt öngyilkossági kísérletem, nem észleltem ennek okán változást a környezetem viselkedésében. :)

Nagyon jól kezelték, és ez sokat segített. Majdnem mindenki természetesen állt hozzá, nem hozták fel mindig, de nem is kerülték a témát. A barátaim megértették. A tanárok is. Egyedül anyám nem. Mindenki más kifejetetten pozitív csalódás volt.

Több öngyilkossági kísérletem volt. De amikor ténylegesen élet-halál között voltam arról igazából csak a családom és egy-két ember tudd. A kórházban az ápoló nő még nevetett és viccelődött is rajta, anyuek akkor mondhatni megijedtek, de aztán utána márcsak arra volt jó ez az egész hogy veszekedéseknél a fejemhez lehessen vágni.

A második hozzászóló már leírta a tapasztalatomat.

Nekem nem volt, de ha lett volna akkor tuti röhögtek volna rajtam :(

Otthon nem igazán értették a helyzetet, anyámon kívül. Suliba csak annyit tudnak hogy pszichiátrián voltam, azt nem hogy miért :D