Miért nem megy az ismerkedés?

Én ismerkedtem már buszon (idén, de sokszor beszélgettem is az emberekkel csak úgy-mindig messzi sulikba jártam). Először csak megjegyeztem milyen rossz a légkondi megfagyok, aztán a mellettem ülő is hozzászólt valamit és egyre személyesebb dolgokról beszéltünk. Azóta együtt utazunk ha hazamegyünk. Amúgy nekem se nagyon voltak barátaim max 1 az egyes iskolákban + a gyerekkori szomszédom "öribari".

Miután több olyan "barátom" volt (mert hát barát kell akárki is, de legyen már) aki csak lehúzott meg csak azt éreztem vele kapcsolatban, hogy "na én nem akarok ilyen lenni" Annyira már nem értékelem túl a barátságokat. Ha nincs, hát nincs. A társas igényeimet 16 éves korom óta az interneten élem ki, mmorpg, mobák stb. (Páromat is így találtam már 8 éve)

Egy kutya is sokat segíthet. Ők olyan tiszták. Mármint egy ember egy rosszul megofogalmazott mondattól hülyének nézhet, vagy megsértődhet. Kibeszélhet, megbélyegezhet. Ugyan így te is azon agyalsz, hogy mért ezt, mért így mondta? Igazából mást gondol biztos stb. Néha egyszerűen nincs kedvem figyelni mit hogyan mondok, ilyenkor "gügyögök" a kutyámnak. Ja, amúgy amióta a másfél kilós kutyámat sétáltatom úgy odajönnek hozzám az emberek mintha régóta ismernének és még az egyik (kutyás) szomszéddal is összeismerkedtem. De persze csak ezért ne vegyél egyet!

Szóval igazából csak akkor nehéz ha a 4 fal közt ülsz 0 hobbyval. Régen nekem is nagyon rossz volt, a kisugárzásomat okoltam mert más nem jutott eszembe. De amint megváltoztattam a felfogásomat a "ha nincs hát nincs" gondolkodásmódra (pár éve csak) és másba fektettem az energiám, könnyebb lett. Ismerkedni is és a barátokkal kapcsolatos elvárásaim is. De lehet csak szimplán felnőttem és ezért látom másképp.

Na ez elég kicsapongó lett, de remélem segít a tudat, hogy nem vagy egyedül.

26N