Szeretem ha vannak körülöttem, de mégis nehezen nyílok meg. Van itt másvalaki is, aki szintén hasonló?

Kifejtem bővebben, hogy érthető legyen.

Szóval alapvetően eléggé zárkózott vagyok. Csak a családommal, illetve néhány régi, közeli baráttal szeretek beszélgetni. Új emberek, vagy idegenek társaságában mindig feszengek, kínosan érzem magam. Nem szívesen beszélek magamról, csak felszínes témákban. Nagyon nehezen nyílok meg, és sok idő kell hozzá, hogy valakit a bizalmamba fogadjak.

Szeretek itthon, a szobám magányában egyedül lenni. Olvasgatni, filmezni, zenét hallgatni,netezni stb. szóval szeretek elvonulni a világ elől, és egyáltalán nem érzem ilyenkor magányosnak magam.

Viszont ezek ellenére szeretem a "tömegrendezvényeket". Imádok jó koncertekre járni, vagy pl tömött szórakozóhelyekre menni, érdekes módon itt egyáltalán nem zavar a sok ember. Meg szívesen sétálok végig a belvároson, élvezem a nyüzsgést körülöttem. De csak addig, amíg nem kell interakcióba kerülnöm senkivel.

Sokan ezt nem értik, sőt sokszor én sem magamat. Hogyha zárkózott vagyok, és szívesen vagyok egyedül, akkor hogyhogy nem taszít a tömeg és a sok ember? ezt kérdezik sokszor. A választ én sem tudom. Esetleg van itt valaki, aki hasonlóan gondolkodik? Mi lehet ennek az oka?