Az emberek örülnek, ha valaki segítséget/tanácsot kér tőlük?

Szerintem a többség szívesen segít ha nem érzi úgy, hogy csak kihasználják. Szóval amíg eseti a dolog és nem másoktól várod az életed megoldását, addig szerintem nyugodtan kérj segítséget.

Tanácsot meg pláne mindenki szívesen ad, mert hízelgő az egojának, hogy ő mondhatja meg a tutit és ez még nagyon fáradtságába se kerül.

Én pl. szívesen segítek másoknak de valahogy segítséget kérni meg nem tudok meg nem is szeretek.

1, Igen, többnyire örülnek neki, mert ezáltal érzik, hogy van hasznuk, értelmük az életüknek.

2, Én is szeretek tanácsot, ötletet adni, bár vannak olyan területek, amikben nem vagyok jártas, és az nehéz. Azonban fontos, hogy figyeljen arra az ember, hogy A, ne kihasználás-, vagy B, ne a másikkal való kib×s végett tegyék próbába;

3, Volt egy időszak, amikor segítő, megmentő szerepet játszottam, mert úgy éreztem, hogy ez jó. de rájöttem, hogy ez nem jó, mert ezzel többnyire csak szívni lehet. Így örülök is neki, ha segítséget kérnek tőlem, de ma már jobban (kell) figyelek, hogy ez milyen mértékű.

Én szeretek segíteni, de van egy határ. Meg nagyon hangulatfuggo, illetve az is számít, hogy mennyi időm van.

Mikor pl buszon látom hogy idős néni/bácsi majd “meghal” a lépcsőn akkor mindig szó nélkül segítek nekik. De! Mikor látja az öreg neni, hogy fejhallgato, tele a kezem, és rohanok, erre odajön, hogy ott fog menni a busza, segítsek már, mert öreg és nem bírja... na olyankor nem szoktam segíteni, akkor sem, ha ez így bunkóság.

Amikor valaki lelki szemetesnek akar használni, azt hagyom, mindenkit meghallgatok, az sem érdekel, ha “kihasználnak”. Nekem nem teher mások lelkét ápolni, viszont! Ha valaki már 10edjére bánkódik, hogy ez így nem jó, az meg úgy, de nem tesz semmit azért, hogy ez változzon, pedig az az egyetlen megoldás, nem pedig az, hogy megvárja, hogy bármi is az ölébe hulljon, akkor azt nem hajtom el, de a beszélgetést egy mondattal lezárom.

N