Másoknál is szokás, hogy ha mondjuk rántotthús készül, vagy valami egyéb, amit meg lehet számolni darabra, akkor ki van jelentve, hogy kinek mennyi jut?

Nalunk soha soha az eletbe nem volt ilyen pedig anyukam egyedul nevelt minket (5gyereket)

(Apukam meghalt:(

Nagyon nehezkesen eltunk de sose volt ilyen.

Annyit ehettunk amennyit szerettunk volna.:)

Nálunk van olyan, hogy kiszámítjuk (ha pl van 10 rántott valami és 4-en vagyunk, akkor megállapítjuk, hogy 2 és fél jut egy embernek). De ez nem olyasmi, amihez ragaszkodnánk vagy érzelmi ügyet csinálnák belőle. Szóval például a fent vázolt esetben fura lenne, ha ezután valaki 3-4-et venne ki a tálból, mikor először szed. De a második körben már körbe szoktunk kérdezni, hogy ki kér még, és megbeszéljük, hogy ki hányat szeretne. Ha marad, akkor sincs felcímkézve, hogy ez az XY adagja volt, hacsak nem kéri valaki kifejezetten, hogy neki legyen félretéve.

Szóval a hiba nem abban van, ha ezt kiszámítja valaki, hanem hogy utána áldozatosdit játszanak egyes családtagok nálatok.

Nem, soha!

Én ezt úgy oldom meg, hogy pl. 3 főre nem 3 szelet húst rántok, hanem ketté vágom és 6 szelet lesz. Így a 10 évesnek elég egy szelet, nekem 2, a férjem meg marad 3 szelet.

Ha nincs elég pénz ételre, akkor viszont jogosnak tartom, hogy mindenkinek jusson.