Régen mit ettek a szegény emberek?

mindig ami eppen volt ugy ahogy ma.

csak epp nem volt annyi kesz kaja mint ma.

adok par tippet: szegeny ember vacsoraja:

40 dkg bármilyen olasz tészta (szerintem fusillival, csavart tésztával a legjobb)

1 szikkadt zsemle

3 nagy marék friss kakukkfű

2-3 ág friss rozmaring

fél dl olívaolaj

só és frissen őrölt bors

2 nagy gerezd fokhagyma

A mártáshoz:

25 dkg mascarpone

12 és fél dkg natúr tejszínes krémsajt

1 dl tejszín

3 tojássárgája

1 és fél dl extra szűz olívaolaj

4 gerezd fokhagyma

10 dkg parmezán sajt

só és frissen őrölt bors

1 késhegynyi frissen reszelt szerecsendió

1. Egy nagy fazékban bő 4 liter vizet forralunk a tésztának.

2. A szikkadt zsemlét apróra tépkedjük, késes betétű robotgépben vagy kávéőrlőben morzsásra daráljuk, aztán a kakukkfűről és a rozmaringról leszedegetjük, majd apróra aprítsuk a leveleket. A kétféle fűszernövényt összekeverem, hozzátesszük a zsemlemorzsához, amelyet ezután egy 30 cm átmérőjű teflonserpenyőbe öntött olívaolajon mérsékelt lángon folyamatosan keverve 5-6 perc alatt aranybarnára pirítunk. Ha kész, levesszük a lángról, megsózzuk-megborsozzuk, aztán a fokhagymát meghámozzuk, finomra zúzzuk és hozzávegyítjük.

2. A lobogva felforrósított főzővizet sózzuk, és főzzük meg benne a tésztát.

3. Ezalatt elkészítjük a mártást. Abban a szép, nagy tálban, amelyben asztalra visszük majd az ételt, lassú fokozatra kapcsolt robotgéppel összedolgozzuk a mascarponét, a tejszínes krémsajtot, a tejszínt és a tojássárgákat, aztán szinte cseppenként, nagyon finoman belekeverjük az olívaolajat. Ez eltart vagy 10 percig, és a végén sűrű, majonézszerű mártást kapunk. Meghámozzuk és finomra zúzva hozzákeverjük a fokhagymát, majd hozzáreszeljük a parmezánt, megsózzuk-megborsozzuk, és megízesítjük szerecsendióval.

4. Felszolgálás előtt a megfőtt tésztát leszűrjük, és még nagyon melegen, rögtön beleforgatjuk a szószba. Ha az ételt túl sűrűnek találjuk, adunk hozzá ½-1 dl főzővizet is, aztán rászórjuk a megpirított, fűszeres-fokhagymás, illatos zsemlemorzsát.

4 adag lesz belőle.

A magyar konyha, minden híresztelés ellenére, egészséges. Legalábbis az a változata, ahogy eleink főztek még 50 évvel ezelőtt is.

Miért vagyunk mégis mi, magyarok, betegebbek, mint sok más nép Európában, miért alacsonyabb a születéskor várható élettartam?

Bernád Ilona néprajzos szerint ennek egyik oka a trianoni sokk, ami hosszú távú depressziót okozott.* A másik fontos tényező az, hogy elhagytuk a hagyományos életmódot, gyógymódokat és táplálkozási formát. Ezen kívül sok gyógyszert eszünk. 100 éve pedig megváltozott a tűzhely is.

Véleménye szerint, a szegény paraszti konyha megfelel a modern táplálkozástudománynak.

- levesek

A magyar parasztasszony minden délben levest is adott az asztalra, melyek vitamin-és folyadékforrások. (Nem is értem, hogy egyes közétkeztetésekben miért szakítottak ezzel a hagyománnyal. Mennyivel jobb a főzelék ugyan abból a zöldségből, mint a leves? )

- kásák

A burgonya előtti időkben és később is, a különféle kásák meghatározó szerepet töltöttek be az étkezésben. Készülhettek árpából, zabból, búzából, kölesből. Amerika felfedezése után a kukoricából készült ételek egyes magyar vidékeken a mindennapok táplálékává váltak: puliszka, málé, stb.

- zöldségek, gyümölcsök

A magyar háziasszony minden nap adott az asztalra valamilyen zöldséget leves, vagy főzelék formájában. A magas fehérjetartalmú bab, borsó, lencse húspótlék is volt. A zöldségféléket többnyire nem főzték túl, inkább „ress” maradt, így is megőrizve a vitamintartalmát, bár ezt bizonyára nem tudták. Sok nyers zöldséget és gyümölcsöt is fogyasztottak. A káposzta torzsáját nem dobták ki, a répát, petrezselymet nem hámozták, csak kaparták, így megmaradt a héj alatti értékes rész. A kertből sóskát, papsajtot ettek, akácvirágot és sok olyan terményt, amelyet mi már nem is ismerünk.

- tartósítás

Hordószám tették el télire a savanyú káposztát, amely az egyik legjobb C-vitamin forrásunk. Uborkát, és más zöldségeket is savanyítottak ráadásul természetes módon, gyári tartósítószerek nélkül. Aszalták a gombát, szilvát, sárgabarackot, szőlőt.

- méhészkedés

Kevés sót és még kevesebb cukrot használtak. Egy időben nem is volt még répacukor, ételeiket mézzel édesítették. A méz nagyon egészséges, gyakran ajánlott a reformkonyhában is. A népi gyógyászat is előszeretettel alkalmazta.

- olajos magvak

Nassolás helyett a régi korok embere olajos magvakat evett. Gyakran főztek mákos ételeket, melyek a csontritkulás megelőzésében játszanak szerepet. A tökmag a prosztata megbetegedése ellen jó.

- Gyűjtötték a gyógynövényeket erdőn, mezőn. A csipkebogyóból C-vitaminban dús teát készítettek áztatással, de lekvárt is főztek belőle.

- fűszerek

A csípős erős paprika nem hagyományos magyar fűszer, mint tudjuk, Amerikából származik. Nemes változata azonban nagyon egészséges. Szórták is megkent kenyérre csak úgy nyersen.

Régen nem az erős ízek uralkodtak, bár sokkal több fűszert használtak, mint ma: kakukkfüvet, szurokfüvet, tárkonyt, turbolyát, citromfüvet, borsikafüvet, ánizst, köményt, bazsalikomot, lestyánt, zsályát, fokhagymát, vöröshagymát.

- húsfélék

A szüleim kb. 30-40 éve voltak gyermekek, ők falun nevelkedtek, ahol állatokat tartottak, megtermelték a maguknak valót. Mondhatni szegények voltak.

Ők nekem azt mesélték, hogy hétköznap 2-3 nap tésztaétel volt, 2-3 nap pedig főzelék (nem volt bele fasírozott sem), szóval krumplis/káposztás/mákos/diós/stb. tészta, főzelékek. Emellett volt háznál sült kenyér, zsemle, hozzá vaj, a téli időkben kolbász, sonka, szalonna, nyáron paradicsom, paprika, stb.

Hétvégén vágtak tyúkot, libát, kacsát, akkor húsétel volt. Tehát egy héten 2x ettek húst. Akkor volt húsleves, kacsamáj, csirkecomb, stb.

Télen disznóvágás volt, olyankor 2-3 hónapig töpörtyű, zsír, kocsonya, szalonna, sonka, hurka, kolbász.

az én nagyszüleim az 1930as években éltek, ők ezeket mesélték

leves mindennap volt ők termesztették bele a répát, borsót az erdőbe szedtek hozzá gombát és fűszereket ezt volt a leves hozzá kenyeret ettek amit ők sütöttek

amikor disznóvágás volt zsíros kenyér volt hagymával a reggeli, ebédre hurka, kolbász, vacsorára sült vér friss kenyérrel, töpörtyű, kolbász, szalonna ha erre nem tellett akkor

vajaskenyér lilahagymával

töpörtyűkrémes kenyér

lekváros kenyér

zabkása édesen, kukoricakása édesen vagy sósan

sütőben sült krumpli és hagyma sóval, hozzá citromos tea

krumplifőzelék kenyérrel, fasírttal aminek nagy része kenyér volt

galambsült-amikor már éheztek akkor leölték a galambot és megsütötték

tejleves

görögdinnye héjjat eltették cukorral télire

alma akkor volt sok ebből vol savanykás almaleves, almakrém kenyérhez

rizs étel volt sok főtt rizs simn vagy egy kis kolbásszal

rizsleves egy kis pirospaprikával

tyúk ha volt akkor tojáskrém, rántotta és persze húslves, csirkepörkölt nokedlival, rántott hús rizzsel

sok grízestészta, káposztástészta, krumplistészta, joghurtos tészta cukorral leszórva

nyári sláger a lecsó, cukkinifőzelék, zöldborsófőzelék, sóska és spenót pörkölttel vagy bundáskenyérrel

piritós olvasztott vajjal, mézzel

házi csipkebogyóból tea és szörp

kisdinnye, uborka, káposzta savanyúságnak

csirkelábakból, disznőbőrbél és ombból kocsonya fokhagymás cipóval

lángos, fánk, házilag gyúrt tészták

hüvelyesekből főzelék azok laktatóak is voltak