A svédeknél miért olyan közkedvelt a surströmming?

Régen én sem értettem, de amióta olvastam a lutefiskről (amit senki sem szeret, szerintem ez nekik ilyen bátorságteszt inkább... na ott már félteném az egészségemet, bár feleslegesen, mivel a megkóstolása előtt köpném ki), egészen normális dolognak tűnik a surströmming :)

Szépen elosztják a hozzá passzoló kenyéren, kis zöldség, miegymás, a svédeknek ez normális, azok egyáltalán nem viszolyognak.

Sok népnek vannak vad dolgai, némelyeknek durvábbak, mint másoknak...

Nem csak a svédek fogyasztanak hasonlóan tartósított húst. Ahogy Svédországban, úgy Izlandon és Grönlandon is meg kellett küzdeni a zord, hideg éghajlattal, amely meglehetősen korlátozza a mezőgazdasági tevékenységet.

A halászat és a tenger gyümölcseinek fogyasztása így a part mentén élő svédek számára kiemelkedően fontos volt a túlélés szempontjából.

Az élelmet hosszú időre tartósítani kell, hogy ínséges időben is jusson valami az asztalra - a legfontosabb tartósító anyagból, a sóból azonban meglehetős hiány mutatkozott Svédországban (emiatt iszonyú drága volt), ezért más utat kellett keresni az ennivaló megőrzésére; svéd barátaink ősei is az izlandi és grönlandi utat választották: a rothasztást (erjesztést), így jött létre a 16. században a kifogott balti heringek tartósításával a surströmming (a kifejezés jelentése nagyjából "savanyú hering").

A tavasszal kifogott balti heringeket fahordókba helyezték, hogy aztán néhány hónap alatt az az erjedt, büdös finomság legyen belőle, amiért svédek (és a svéd konyháért rajongók) milliói vannak oda...

Hasonló étel Izlandon a rothasztott cápahús

[link]

Nem is beszélve a még ennél is döbbenetesebb grönlandi ünnepi ételről. A kiviak csak erős idegzetűeknek való.

[link]

Ez is azt bizonyítja, hogy a túlélés érdekében az ember nagyon sok mindenre képes, és az éhség sokkal nagyobb úr, mint azt mi bármikor el tudnánk képzelni.