Az olyan párok, ahol az egyik vegetáriánus/vegán, míg a másik nem, hogy oldják meg az étkezésből adódó problémákat?

Én vagyok a vega, a barátnőm nem az. Mindketten szoktunk főzni.

Pl a lasagne fele gombás, a másik fele húsos, a rakott krumpli felén nincs kolbász.

Nem szokott probléma lenni.

Én vegán vagyok, ő mindenevő. Semmilyen problémánk nincs, vagy külön főzök neki vagy ha pl csinálok paprikás krumplit, különszedem a saját kis adagom, ő pedig rak bele magának amit csak szeretne. Étterembe szoktuk nézni hogy van e pl pizza vagy ilyesmi, amit veganizálni tudok.

Második válaszoló: hidd el, hogy hogyha szerelmes vagy, pont nem az fog érdekelni, hogy mit eszik. Legalábbis számomra sokkal fontosabb az, hogy mindent megtesz értem és a boldogságomért, tisztel, és a szíve teljes szeretetét érezteti velem. :)

Szerintem igenis fontos szempont. Nemcsak az elvek miatt, hiszen sokan nem etikai okokból követik a növényi étrendet. De hosszútávon együtt élve nem mindig egyszerű egyeztetni az étkezéseket.

Mi úgy oldottuk meg, hogy otthon többnyire én főzök. Ez mindig vegetáriánus, többnyire teljesen növényi. Ha szeretné, kiegészítheti vagy főzhet külön is, de ez nagyon ritka. Ha máshol eszünk, mindenki a saját ízlésének megfelelőt választ.

Én vagyok nálunk, aki "vegánul" eszik, de ez csak annyit jelent, hogy csak növényi eredetü élelmiszereket eszem.

Ennek az oka, hogy az álalti fehérjéktöl komolyan megbetegedtem, anélkül meg semmi bajom.

A párom továbbra is mindenevö - aránylag kevés hús és egyéb fogyasztással -, neki ez az, amivel jól érzi magát egészségügyileg.

Mivel én vagyok az, aki szeret fözöcskézni meg kisérletezni, ezért én fözök mindkettönkre. A legtöbbször az ételek nagy része olyan, ami mindkettönk étrendjébe belefér, ehhez jönnek a kiegészítö ételek.

Az egyetlen, amit nem teszek, hogy a húsos/állatos ételeket nem kóstolom meg, "vakon" készítem el, de a korábbi nagy gyakorlatom alapaján jóformán soha nem kell utánafüszerezni, az étel illatáról meg tudom mondani, ha valami hiányzik vagy kevés.

A párom tiszteletben tartja az étkezési rendemet, én is az övét, és több év alatt sem volt soha gond emiatt.

2-es: azért nem csak ez a két véglet van, ha ENNYIRE eltéröek, akkor valószínüleg idövel lesznek komolyabb konfliktusok.

De AMÍG mindketten képesek elfogadni, hogy a másiknak más a hozzáállása, addig lehet találni OLYAN kompromisszumot, amivel mindketten együt tudnak élni.

Én vegán vagyok, a férjem mindenevő. Külön főzök mindkettőnkre.

11 év alatt sosem volt még ebből probléma, nem is igazán téma ez köztünk.

2 hétre előre listát szoktam írni hideg/főtt ételekből, ezekhez bevásárolunk és kész. Megfőzök, ha itthon van a férjem segít, és együtt eszünk, ha van rá mód.

Nálunk a lányom nem eszik húst elvi okokból, én tejterméket és cukrot egészségügyiből. Főzésben átálltam arra, hogy teljesen tejmentesen főzök, ebben semmi nehézség nem volt, a növényi tejek,tejfölök, tejszínek mindent megoldanak. Egy héten kb 2-3 húsos étel van, azokon a napokon a lányomnak egy külön kis adag húsmentes ételt főzök. A család többi tagja sajtot eszik, tojást mindannyian eszünk, bár főtt ételben ritkan van, szóval könnyen el tudnám hagyni. Szóval valamiféle hibrid konyha lett :-).

Mondjuk ha én nem ennék húst, biztosan nem bírnám elkészíteni, akkor a húsevő családtag főzne, sütne magának.