Hogy fogadta a családotok (szülők, testvérek), amikor vegetáriánusok lettetek? Hogyan reagáltak rá, milyen megjegyzéseik voltak?

Én a lehetö legszigorúbb vegetáriánus étrendet választottam (hús, tej, tejtermék, tojás kizárva), két napig csodáloztak, hogy "hogy birod ezt", de közben elfogadták, hogy én tudom, mit akarok enni és mit nem. Nálunk értelmes emberekböl áll a család, ezért nem szólnak bele a másik életébe és abba, hogy ki hogyan étkezik.

Idöközben beleszoktak abba is, hogy mire kell odafigyelni, ha nekem akarnak valamit készíteni.

Én a "családként" válaszolnék a kérdésre!

Soha senkinek nem minősítem az elhatározását, hanem simán tudomásul veszem, csak engem hagyjanak ki a térítésből és akkor béke van.

Így történt akkor is, amikor az egyik gyerekem félévig, a másik 3 hónapig volt vegetáriánus.:)

Amikor abbahagyták, akkor sem szóltam egy szót sem, mert nagyjából ennyi időt tippeltem induláskor.

Anyám remekül fogadta, onnantól kizárólag nagy ünnepeken főzött húst (több családtag nem volt, neki pedig megfelelt a szalonna, esetleg felvágott is) :) Addig is csak heti egyszer volt ilyesmi, tipikusan vega ételeket ettünk, talán ezért sem volt durva sokk.

A rokonok, akik addig is balhéztak, ha apró lánykaként csak kétszer szedtem a galuskás csirkepörköltből a leves és a süti között... Na, ők nem vették jó néven. Évekig várták, hogy majd csak abbahagyom. Abba is hagytam, de 8 év után és azóta sem szoktam húst enni, max. nagyon kivételesen, mert így érdekesebb (mindig nagyon szerettem a jó húst, vegaként is, csak ugye, akkor nem ettem meg), egyszerűbb és nekem ennyi belefér, eleve állattömegek halála szárad a lelkemen vegaként is. Sőt vegánként is az lenne, csak náluk ezek inkább kisebb állatok és amúgyis számos előnye van annak az életmódnak, pl. jóval kevesebb erőforrás kell hozzá, több embert ellát úgy a bolygó, ami ilyen túlnépesedésnél fontos. Úgyhogy nekem nem annyira fekete-fehér a dolog, de megteszem, amit különösebb áldozatok árán tudok, csak néha nem.

Kifejezetten megjegyzéseik nem voltak, csak hogy úgyis abbahagyom és miért, nem értik. Mást nem mondtak, se azt, hogy egészségtelen (remélem, az orvos nagynéném ennél okosabb, bár vitáztunk már táplálkozásról azóta), se azt, hogy idióta vagyok, sem azt, hogy eleszem az állatok elől a növényeket vagy egyéb vadmarhaságok, az antivegák olyan hülyeségeket mondanak néha, hogy a fülem darabonként kettéáll...

Úgyhogy szerencsés voltam, azt hiszem.

Azt még le akartam írni, hogy a párom is vega lett velem sok évre, náluk viszont hús volt hússal. Az anyja azóta vega ételekkel szokott várni minket, szerencsére általában most is, hogy nem vagyunk vegák, csak általában nem akarunk húst enni, boltit pedig főleg nem (nekem a legtöbb házi sem elég jó, míg a növények általában csodásak).

Úgyhogy itt is totális elfogadás, de anyós általánosan ilyen, nem avatkozik mások dolgába és nem kötözködik.

Én alapvetően nem mondtam el senkinek,hogy az vagyok,erre csak akkor jöttek rá,amikor észrevették,hogy mindig elutasítom a húsos kajákat. Nem volt nagy meglepetés,mert soha nem szerettem a húst,mindig ők erőltették belém amikor kisebb voltam,és nekem elég nagy traumát okozott amikor meg tudtam egészen fiatalon,hogy a tányéron a két napja még futkározó tyúk van. Szóval amint lett saját döntésem a dolgokban,elköltöztem pár hónap múlva jött az elhatározás,hogy nekem többet nem kell hús.

Nővérem teljesen ki volt akava amikor meg tudta,mert ő életében egyszer kemény két hétig divatból vega volt és mai napig én máe 3 éve vagyok az szóval mai napig mondja,hogy utánoztam őtxd plusz mindig azt mondja,hogy attól csőnya lesz az ember bőre meg ilyenek...mert ő húsimádó. Én meg tényleg soha nem szerettem se az ízét se a gondolatot,hogy ezért meghalt egy állat. Szüleim közül apám szokta a mai napig azt cisnálni,hogy megkérdezi nem kérek a húsos kájból? Mindig elmondom,hogy tudod,hogy nem eszek...ő meg nevet egyet.

A barátok meg egyáltalán nem képesek ezt felfogni. Néha szóba kerül a dolog és egyszerűen fel foghatatlannak tartják,hogy valaki ne egyen húst. Én meg felfoghatatlnnak tartom ,hogy valaki önszántából azt egye...amúgy soha nem szoktam felhozni ezt a témát senkinek,véletlenül szokott kiderülni ,de akkor mindenki nagyon elutasító a dologgal és csodálkoznak és kérdezgetik,hogy akkor mit eszek,meg hogy biztos azért vagyok sovány....szerintem aki húst eszik annak könyebb soványnak lenni és egyszerűbb étkeznie,úgyhogy ebben is mindig vita alakul ki,hogy miért hiszik azt az emberek,hogy a hús hízlal :DD na mindegy,kb ennyi jutott eszembe.

Gyerekként is minimális húst ettem, a felvágottaktól egyenesen írtóztam.

13 éve vagyok vegetáriánus, 6 éve laktózérzékeny, 4 éve gluténérzékeny is.

Szóval nem egyszerű eset, de könnyű volt beleszokni.

A családom könnyen elfogadta, férjemnek és a fiamnak bármit megfőzök.

Édesanyámnak annyiban okozok fejtörést, hogy amikor összejön az egész család, akkor nekem mit főzzön. Mostanra már ő is szuperul belejött, pedig soha nem várom el, de ezzel szeret kedveskedni.

32/n