A pénzetekért ti is elvárjátok, hogy egy tökéletesen elegáns kávét kapjatok?

#95 Szóvá tettem itt, hogy a burgerben a pénztárosok tegeznek. Kiderült, hogy én vagyok a bunkó. 74, nő, az unokáim külön várnak amíg rendelek, különben sose végzek a rendeléssel.

Ne zsörtölődj a tegezésért, örülj, hogy elfogadják a pénzed!

Úgy tűnik, a Costa az a hely, ahol számít a vendég.

#105

Őszintén? Nem vagyok vendéglátós. Tudom, hogy ott is sok a haszonleső, aki a bőrt akarja lehúzni az berekről. De (!) azt viszont tudom, hogy emberekkel foglalkozni baromi nehéz foglalkozni és frusztráló, akkor is ha jóindulatúan és empatikisan állsz hozzájuk. Kezde azzal, hogy tőled megkövetelik az udvariasságot, de ezt alapfokon sem kapod vissza. Hogy elvárások vannak a termékkel, szolgáltatással kapcsolatban, de megértés nincs pl. hogy egy mikró élő macska szárítására nem alkalmas.

Neked mindenki baját, hangulát fel kell mérned, cserébe úgy kezelnek mint az utolsó szolgát.

A legtöbben, akik emberekkel foglalkoznak kiégnek az egy általános jelenség. Régen még létezett alapvető udvariasság oda-vissza, nekem is megtanítattoták, hogy azért mert a világon vagyok nem fogják kinyalni idegenek a fenekem. És úgy viselledjek másokkal ahogy azt elvárnám tőlük is. Mégis a legtöbb ember bemegy nagy arccal a boltba, vesz egy 2-5000 ft-os vackot és elvárja, hogy úgy szolgálják ki a sarki boltba is mintha Plaza hotelben rendelne.

Azért szerintem a "vevők" (amely halmaznak a része vagyok én is) is eléggé leadták a színvonalat, képtelen az alap emberségre, udvariasságra és ez demoralizáló.

#106 Itt, a GYK-n olvastam, hogy csicskáztatás megkérdezni a pincértől, hogy egy "fantázianév" mit jelent, vagy bunkóság, ha egy 74 éves nőnek nem tetszik hogy 20 egynéhány éves pénztárosok tegezik a Burgerben. Ez biztos így van?

Én - személy szerint - alapból udvarias vagyok, de cserében elvárom, hogy a pincér az ételt ne "nesze, zabálj" "stílusban" lökje elém abban az étteremben, ahol először ebédelek. Akkor sem, ha így csak 35-öt kel lépnie, nem 37-et.

Máshol írtam, hogy időnként egy garázsboltban szoktam kávét inni, mert gyorsan megkapom. NEM a heti 1 kávémból élnek, mégis udvariasak és kedvesek.

Kereskedő vagyok, tudom mit jelent emberekkel foglalkozni.

#107, te is lesarkítod szépen a dolgokat. Maradjunk annyiban, hogy a vendéglátóiparban is - mint az élet összes egyéb területén - dolgoznak szép számmal olyanok, akik valójában alkalmatlanok az adott feladatra. Nyilván tudod, hogy kereskedők között is vannak ilyenek, mint ahogy politikusok, kőművesek, pincérek és orvosok között is.

A #106-os elég jól látja a helyzetet.