Vajon mitől lehet? Harmadik szem, vagy csak elmebeteg vagyok?

"nagyon ijesztő... az is hogy a testem kb lezsibbad.."

Ez már csak ilyen :)

A félelmeid nem teljesen valósak, mert minden embernek van része asztrálutazásban éjszakánként, akár emlékszik rá akár nem.

A tested és a lelked is biztonságban van, sőt akár gyógyítani is tudsz asztrálutazás során. Ha meg valaki már teljesen leküzdötte a félelmeit akkor szinte csak pozitív dolgokat él meg.

De eleinte tényleg ijesztő lehet, sokan pont emiatt hagyják abba a tudatos álmodással vagy asztrállal való foglalkozást mert elég "érdekes" élmény az első pár alkalom. De nem vagy veszélyben, emiatt nem kell aggódnod.

Angolul láttam pár beszámolót erről, vibrálás, különféle zajok esetleg másféle hallucinációk előfordulhatnak, de volt egy olyan lány is aki csak szivárványszíneket látott, bár ő eleve nem félelemmel ment bele szóval emiatt lehet hogy neki kellemesebb volt.

Ez nem hipnózis, nem ragadhatsz ott, nem bolondulsz meg. Mert ha pl éjjel vkinek rémálma van, attól még ő sem ragad ott és nem is bolondul meg. Ugyanez igaz az asztrálra is.

Vannak jó könyvek a témában. Érdemes lenne utána olvasnod, főleg ha neked ez így gyerekkor óta van és az segítene abban is hogy a félelmeid eloszlasd.

Gabóca: ezt kettős tudatnak hívják, sokakkal előfordul ez is, velem csak 1-2szer volt ilyen. Gyakori lehet testi vagy lelki kimerültségnél, de gondolom tudatosan is előidézhető.

Egyrészt a tapasztalatomról:

Ez a "valakik beszélnek" érzés néha nekem is elő szokott jönni, álom és ébrenlét határán, de ha elkezdek rá figyelni, "kilépek" belőle. Emellett nekem pl. mindig ugyanazon a helyen (bal felső sarok) jelenik meg egy... "villám" (felvillan, villámra emlékeztető, vékony csík, mindig ugyanúgy néz ki), de nem tudom előidézni tudatosan, és fogalmam sincs, mi lehet ^^'

Ami az asztrálutazást illeti, attól egyrészt, nem kell félned, bár nem tapasztalatból, de alá tudom támasztani mindezt. Ha attól félsz, hogy nem találsz vissza, köss egy jó erős horgonyt magadra, ami a testednél van, de erre egyébként nincs szükség, mert mindig van egy vastag "szál" (mint valami fonal, vagy kötél), ami összeköti az asztrálod a fizikai testeddel, hogy visszatalálj.

Viszont, ha félsz, akkor egyrészt, várj vele, másrészt, dolgozz ezen a félelmen. Elég sokan szoktak asztrálutazni anélkül, hogy bajuk lenne, ha figyelsz és gyakorolsz, gond nélkül császkálhatsz jókat az asztráltérben :) Viszont, ajánlom előtte az önismeretet és a pozitív gondolkodást (Nem a Titok féle maszlagot, hanem a kommunikció alapszabályait, és az önmagadhoz való őszinteséget), vagyis azt, hogy ne arra gondolj folyton, hogy "úristen, meg fogok halni, jaj, mi lesz, ha..."

Az egy másik dolog, hogy a haláltól nem kell félned, és az őrülettől sem. Ha eljön az ideje, mindenki meghal, ha még nincs itt az időd, nem egy veledszületett képesség fogja a halálodat okozni, elvégre az a cél, hogy használd, megtanuld kezelni, stb. :) Megőrülni meg pláne nem fogsz, hacsak nem száll a fejedbe, hogy te hú de legyőzhetetlen lettél ettől, és bármit megtehetsz, mert szerintem ha valaki beleőrül az asztrálutazásba, azt csak magának köszönheti (mondhatni, úgy kell neki, megérdemli). Jelenleg csak irányítani nem tudod ezt, amihez erős akarat és önkontroll kell, és egy egészséges önbizalom. Ismerd meg a képességeid és az erődet, bízz magadban, és jó lesz. Amíg nem hiszed erősebbnek/jobbnak magad, mint ami vagy, és nem ugrasz messzire saját határaidon túlra, addig nem lesz gond. ;) Az irányítás a TE kezedben van, tartsd meg ügyesen, ha bizonytalanodsz, gyere vissza, de tényleg ajánlok egy önismereti tréninget, és komoly világnézetrendezést nálad. ^^