A pozitív gondolkodást, hogy lehet tudatosan gyakorolni?

Szkeptikus vagyok a "motivációs trénerek" és hasonlók által mondottakban, olyan érzetet keltenek bennem, mintha valamilyen légvárépítés, vagy szappanbuborék-fújás zajlana...

Azaz most egy bizonyos motivációs trénerre gondolok csak, aki előadását gyakran úgy reklámozza, illetve azt sugallja,hogy ettől meg fog változni az élete örökre aki eljön.

Persze időnként elmondja, hogy "nem ígért azonnali változást", de ezt előadásaira történő invitáláskor nem mondja...

Kérdésre válaszolva: az alábbi könyv jól szemlélteti, miként gyakorolta a főszereplő a pozitív gondolkodást...

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

Előző válaszomhoz kapcsolódva még leírnám, hogy bizonyos módon jó a pozitív gondolkodás és sokminden tudatosítása, például önkorlátozó hiedelmek és bántások, irigykedés, mások életével történő foglalkozás és hasonlók helyett célkitűzéssel és olyan dolgokkal foglalkozni, amitől az ember jól érzi magát.

Szóval nem egy az egyben elvetendő amit mondanak a pozitív gondolkodást hirdetők, de sokszor sok és néha úgy érzem, hogy már-már egyfajta fanatizmussá válik az egész...

Nem, ennek is vannak lépcsőfokai. Nem úgy működik, hogy valamiben nagyon nem hiszel, aztán magadra erőlteted azt, hogy mégis - mert ebben az esetben ellenállást fogsz tapasztalni saját magadban. Ha érdekel a téma, akkor megkeresem neked a könyvcímet, amiben ezekről a lépcsőfokokról van szó.

Nálam a dolog úgy működik, hogy elkezdtem meglátni az apró pozitív jó dolgokat, aztán ezekből egyre több lett, folyamatosan vannak, meglátom a kis dolgok szépségeit is, és eljutottam odáig, hogy a pesszimizmus és befordultság helyett optimista vagyok, jól érzem magamat a bőrömben, stb. Ezen kívül, ha rossz történik, akkor nem pörgök rajta folyamatosan, nem stresszelem bele magam még jobban, és mivel minden rosszban van valami jó is, megkeresem ezt az apró jót. Szóval hasonló dolgok...

#2 és #3 vagyok.

Én nem védtem a pozitív gondolkodásra rábeszélő trénereket (most konkrétan Sz. Péterre gondolok, mert csak őt ismerem), viszont (véleményem szerint) vannak dolgok, amelyeket érdemes megfontolni azok közül amiket mond.

Például: ha sokat bántottak egész életedben, ne arra koncentrálj és gondolj, ha azt mondták, hogy "rakás szerencsétlenség vagy, semmire nem vagy képes", ne hidd el.

Ettől függetlenül megvan a véleményem a show-műsor irányba eltolódó előadásoknak, tapskérésnek, kereskedelmi tv-stílusú beordításokkal tarkított előadásról.

Én próbálom mindkét oldalát látni a dolgoknak, nemcsak azt, hogy "húú, ez rossz".

Kifejezetten tetszett, amikor arra bátorította a résztvevőket, hogy ne irigykedjenek, ne más életével foglalkozzanak.

Nekem is erős volt amikor azt mondta, hogy "ember, bármit el tudsz érni, ha igazán akarod". Helyette szerintem azt kell elérni, hogy ha bántottak, ne arra gondolj, hogy milyen leértékelő megjegyzéseket mondtak...

Én a személyre szabott tanácsadásban hiszek, nem arra, hogy bármilyen univerzális csodamódszer van, ami mindenkinek segít.

Szerintem hasznosítani kell a lehető legtöbbet a hasonló előadásokból, de természetesen nem fog mindenkinek segíteni.

Az általad belinkelt két cikk nagyon profin leírta ezeket, sajnos én nem tudom ilyen profin megfogalmazni.

Nem pozitívan kell gondolkodni, hanem reálisan, és felfedezni önmagadat, megismerni és kutatni az emberi potenciált

a pozitív gondolkodás rengeteg hülyeséget hordoz magával, ha valami nem sikerül nem azt kell mondani, hogy áhh majd legközelebb igen, hanem utána menni a dolgok okának, és megtudni miért

Amikor a pozitív gondolkodás némi ignoranciát igényel az nem jó,

pl. mikor fiatal voltam nagyon utáltam a történelmet, és igyekeztem pozitívan gondolkodni, és ismételgetni, hogy hát igen majd a későbbiekben jól fog jönni, amikor beszélgetni fogok olyan emberekkel akiket érdekel(ami sosem fog eljönni mivel nem érdekel olyan ember akit érdekel)..és ezek a pozitív gondolatok elvonták a figyelmemet az alól, hogy azzal foglalkozzak amiben igazán nagyot tudok alkotni. Ez a baj az iskolával, hogy bele vagy kényszerítve egy olyan közegbe, ahol nem, hogy támogatnák azt, hogy felfedezd önmagad, hanem inkább elterelik róla a figyelmet

ha egy igazi spirituális tanító szövegét meghallgatod, sadguru pl sok bölcseletet szokott mondani, azt mondják, hogy a dolgokat ne ítéld meg pozitívan vagy negatívan, hanem úgy nézd ahogy vannak, zéró ítélettel

https://www.youtube.com/watch?v=QUvVdTlA23w

+ 3, 4, 5 feles

Választhatsz ès erre idèzek valahonnan.:

"Azt mondják, ahány ember annyi fèle, hogy mindenki különböző. Azonban szinte senki sem teszi fel magának a kèrdèst. (Mitől vagyok olyan amilyen?) Erre a kèrdèsre válaszolva felmerül egy hasonló. (Mièrt ilyen az èletem?) ami azonos azzal a kèrdèssel, hogy (Mièrt törtènik ez velem?).

Talán a vèletlen játèka lenne, vagy Isten akar megbüntetni, esetleg megjutalmazni? Lehet, hogy ez a kèrdès helytelen? A felelőssèg nem Istennèl van ès nem is a vèletlennèl. A felelőssèg az enyèm. A tièd. Mindenki felelős a döntèseièrt. Előfordulhat, hogy sokan úgy vèlik nem hibáztathatják magukat azèrt, mert meghoztak egy helyesnek tűnő de kellemetlen következmènyekkel járó döntèst. Mondván "Senki sem látja a jövőt." Figyelem! A felelőssèg megint szökni próbál. Igazságtalan az èlet? Hoppá hoppá, már megint menekülne a felelőssèg. Ezen a ponton lehet, hogy elveszted a fonalat. Most lehetősèget adtam, hogy megszülessen benned A kèrdès. (Hogyan hozhatok jó döntèseket?)

A válaszom talán mègjobban elsodor a kènyelemtől. Te sehogy nem hozhatsz jó döntèseket. Mert te magad egy döntès vagy. Most azt hiheted, hogy viccelődök vagy teljesen flúgos vagyok. Pedig ez az igazság. Biztosan láttál már gyerekeket olyan játèkot játszani amiben kitalálnak egy szerepet ès felveszik. Te voltál gyerek? Emlèkszel a játèk vègère? Azt tapasztalod, az törtènik veled amit választasz, mert meg kell tudnod milyen annak lenni amit választottál."

A pozitív gondolatok erőt adnak a testednek a negatívak elszívják azt is ami van. Letörtsèg, fáradtság, depresszió, vegetálás.