Olyanban szeretnék segítséget kérni hogy a tegnapelőtt éjszaka folyamán volt egy rémálmom? És hogy az mitől lehetett?

Talán az, hogy nem menthetsz meg mindenkit? Hogy mindenkinek megvan a saját sorsa, és mindenkinek azt kell követni? Esetleg lehetséges, hogy valakinek jó szívvel , jó szándékkal, vagy akár önös érdekből, segíteni akartál , hogy változzon meg, mert pl túl egós, beképzelt az illető, és hogy lehet, hogy mondjuk pl arrogáns stílusa van, és aggódsz érte, hogy ezzel nem fog sokáig jutni, mert sehol nem fogják őt elfogadni? Hogy ő pl "rosszul döntött", hogy beleugrik a kútba, de neki már "vége", de te azért még utána ugrassz, és viszi el az energiáidat, hogy megmentsd, bár már nem érdemes, mert már neki "annyi". Tehát ne öld bele abba az energiáidat, hogy próbálsz másokat megmenteni (akár pl saját maguktól), vagy pl jobb belátásra bírni, vagy ilyesmi, úgyis mindenki a maga útját fogja járni, és azt is kell. És hallottam még ilyet is, hogy "mindenki a maga sorsának a kovácsa", de egyébként olyat is, hogy ez csak részben igaz,mert pl a sorsunkban vannak ilyen determinált, fix pontok (lásd pl,: nem érdemes utánaugrani [átvitten: ha neki úgyis ez a sorsa, de neked nem szükségszerű vele együtt meghalnod és leugrani, levetni magad a mélybe; mert azzal nem nyer semmit a Világ, ha még te is leugrasz, és téged is elveszít(a Világ.)]), na és tehát hogy vannak pl ilyen fix pontok tervezve az életünkben, amit mindenképp meg "kell" élni, és akkor hogy közöttük hogyan lavírozunk el, az meg ránk van bízva. És hogy születésünk előtt elvileg megterveztük a saját sorsunkat. Mindenkinek csak annyi teher lett beletervezve a sorsába én asszem, amennyit elbír, tehát nem lettek oda pakolva még plussz terhek erőn felül. Valaki ezt meg szal úgy szokta mondani, hogy ha magad elé leraktál egy feladatot (születésed előtt betervezted), kétséged ne legyen afelől, hogy raktál mellé magadnak kellő tudást is. Ja és szal nem kell mások terhét a válladra venned, ami pl az ődóga, az az ődóga, abba nehogy te magad is beleroppanj. Pl arra gondolok, hogy nyugodtan lehet jót cselekedni, mert jól jár az , akivel jót cselekednek, és jól jár az is , aki a jót cselekedte, jó érzéssel tölti el; de nem szabad, hogy rámenjen az összes energiád arra, hogy másnak a problémáját próbálod megoldani, pl lehet az is, hogy az neki nem is probléma, amit te annak látsz,és pl esze ágában sincs megoldani, akkor hogy mented őt meg? Pl ha van egy nárcisztikus ember, akkor őt az nem fogja zavarni, hogy ő nárcisztikus, mert el lesz telve magától, hogy "ő hibátlan". Vagy pl irkáltam már itt az oldalon olyan emberrel, aki itt rendszeresen kesereg, hogy miért nincs barátnője;és akkor leírta nekem 1-2 problémáját, és én pedig mutattam rá neki megoldást; de erre ő mindig kitalált egy újabb kifogást, hogy az miért nem működőképes, és nem azt mondta, hogy "jó, ezt érdemes lehet kipróbálnom", hanem direkt kereste rá az újabb problémákat. Viszont nagyon kreatív volt, azt el kell ismerni, mert olyanokat talált ki, hogy 'az agyam elsült' tőle. Olyan ügyesen talált ki újabb -és újabb kifogásokat, hogy csak néztem, de aztán egy idő után feladtam, mert mindegyikre írtam neki megoldást, de ő mindig mindenre talált egy újabb problémát. És nem is értettem, hogy ezt miért csinálja, de egy idő után feladtam, mert fél órán át beszélgettünk, és nem mentünk semmire, én annyi energiát feccöltem bele, őróla meg úgy láttam, hogy igazából nem is érdekli, csak keseregni akar. Pedig tényleg működőképes ötleteket adtam neki, de neki minden megoldásra volt egy újabb problémája. És én meg már belefáradtam, én jobban akartam megoldani az ő problémáit , mint ő. És ezt így ilyenkor nem szabad a vállunkra venni. Tehát amikor már akkora szívességeket kéne tenned, hogy erődön felül teljesítsél, abba már nem szabad belemenni. Például valaki felvett egy óriási hitelt (nem tom mennyire jó példa), és akkor azt mondod, hogy ugyan neked ehhez semmi közöd, de mondjuk beszállsz és perkálod a törlesztőrésznek a felét. És akkor ha pl hivatalosan le is papírozzátok, akkor már te is adós leszel. Vagy pl mondok mást, volt egy osztálytársam középiskolában, én mindig az első padba ültem le, mert ott mindig szabad volt, és volt egy igen butácska osztálytársam, és akkor a tanár őt előre ültette onnan ahol ült, mellém, hogy hátha úgy jobban tud figyelni, vagy valami, és akkor amikor írtuk a dolgozatot, akkor láttam, hogy nem megy neki, és akkor időnként súgosgattam neki, hogy mit csináljon, pl ha elakadt egy egyenletnél. És akkor annyira bennem volt, hogy segítsek, hogy az én dolgozatom meg rosszabb lett, mint lehetett volna, mert azon voltam, azt figyeltem, hogy a másiknak miben tudnék segíteni. Pedig egyébként nem kérte, csak láttam, hogy nagyon nem megy szegénynek, és akkor az én dogámban meg vesztettem néhány pontot (konkrétan nem tudom, mennyit) emiatt, hogy neki próbáltam segíteni. Tehát ez nem szabad, hogy a te teljesítményedre rámenjen a másoknak való segítség. Tehát a te munkád is legyen elvégezve, annyira jóra, amennyire csak tudod, és ha ezt tudod produkálni amellett, hogy segítesz másnak is, akkor segíthetsz másnak is. De egyébként szal erőn felül nem kell, mert a te precízségedre ne menjen rá. A te feladatot legyen legjobb tudásod szerint elvégezve általad. És ha látod, hogy úgy, hogy ha segítesz másnak, nem lesz olyan jó a te munkád, mint amit tudnál produkálni, akkor hagyj fel a másoknak való folyamatos segítéssel, mert te is megszívod, a te munkádra is rá fog menni. PLusz tényleg, ha meg még mondjuk pl a te számodra is például nehéz egy feladat, akkor meg főleg figyelj nagyon oda, legyél mindig nagyon felkészült, mert pl lehet, hogy ha nem ugrasz utána, akkor alapból magadtól is lezuhantál volna -én nem tudom , mennyire volt necces a helyzet a te álmodban, ezt te tudhatod, hogy még akkoris "zúgás " lett volna a vége, ha te nem próbálsz meg segíteni neki. Szóval összpontosíts szerintem elsődlegesen a saját feladataidra, és ne helyezz semmiképpen másokat magad elé. Te elsődlegesen törődj a magad dolgával, hogy az el legyen végezve lehetőleg minél jobban. És ha valaki időközben pl leszakad, nem tud "tovább repülni veletek" az osztállyal, hát, igen, hát, van ilyen, ezt nem nevezném speciel természetes kiválasztódásnak, mert pl lehet, hogy kint a természetben egy lakatlan szigeten meg pl tökjól, jobban föltalálná magát, mint mások, de hát, lehet, hogy nem is akarja annyira, lehet, hogy te jobban akarod mint ő, hogy menjen neki, hogy neki sikeresek legyenek a saját projektjei. De még ha látod, hogy tényleg fektet bele energiát, és érdekli, és szeretné csinálni, és úgy nem megy, akkoris csak annyira kell neki megpróbálni segíteni, amíg az a te teljesítményedre nem megy rá, tehát ezt te sohase kockáztasd. Lehet, hogy pl szereted az adott illetőt, de vannak 'harcok', amit magunknak kell megharcolni; például van a Tarzanban is egy idézet, hogy "Csak akkor érhetsz csúcsra, ha egy hegy elédbe áll". Na, most. Van ott egy hegy. Te nem tudod magaddal a hátadon fölcipelni a másikat. Kicsit képletesen szólva, tehát most képzeld magad elé, ugye milyen abszurd? Mondjuk, ha pl két amúgy tökre egészséges hegymászó van, és az egyik neadjisten mégis rosszul lesz menet közben, és mondjuk pl nincs nagyon közel ilyen házikó, és a felszerelésük sem elég, hogy összeszedje magát az illető, akkor inkább tehát a másik sem tud fölfelé haladni, akkor elindulnak inkább visszafelé lefelé, tehát mondjuk amelyik szegényke rosszul lett, az húzza lefelé a másikat onnan, ameddig ő már elért, de nem kezdi el a jobb erőben lévő fölfelé magával vonszolni a társát tovább, az milyen abszurd lenne már. De monjuk kivéve, ha tényleg a föntebbi ház már közelebb van, és mondjuk annál ott pl tud segítséget hívni, és le tud szállni a mentőhelikopter, de akkor se jutnak már túl messze együtt. Jó dolog másoknak segíteni, és nagyon klassz és helyes és remek dolog, és dicséretes; de nem szabad sose, hogy a másokon való segítésbe beleroppanj. Megvan mindenkinek a saját maga keresztje és akkor ha te a másikéval foglalkozol, akkor addig nem tudsz a temagad feladatára összpontosítani, pedig az is ugyanolyan fontos "a kirakósban", mint a másik embernek a feladata. És ha a másik ember is akarja, meg nyitott is rá, meg nem lett totálisan érdektelen, akkor tudjátok futtatni mindkét "prodzsektet", az övét is meg a tiedet is, egymással párhuzamosan. Tehát ő csinálja a maga dolgát, maga feladatait, te pedig ugye ügyesen szintén a tiédet. Tényleg dicséretes másoknak segíteni, de ne menjen rá a mi munkánk. Szal nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe ezzel a kérdéssel kapcsolatosan.

A végkimemetele nem lesz jó ennek a kapcsolatnak. Te szeretnéd majd megmenteni ezt a kapcsolatot, de úgy tűnik, a keletkező problémák áthidalhatatlanok.

Kötődsz hozzá és félsz az elvesztésétől, ezt jelenti az álmod.