Valóban álmomban engedtem volna el őket?

Azzal szeretném kezdeni, hogy egyáltalán nem vagyok ezoterikus típus, de ez tűnik a legmegfelelőbb topiknak. Két álmom volt, két számomra nagyon fontos elhunyttal. Az első álmom a nagymamámról szólt, amikor is álmomban éltem a hétköznapi kis életem és egyszer csak megálltam és felmerült bennem, hogy én miért nem hívom fel már évek óta mamámat, biztos jól esne neki. A másik álom is nagyon abszurd volt, a lényeg, hogy volt egy cicánk, akivel konkrétan együtt nőttem fel, már 9 éve meghalt és ősszel volt egy olyan álmom, ahol a saját hangomat hallottam visszhangozva, hogy xy meghalt, xy meghalt. Feketeséget “láttam” és ezt a hangot hallottam végig. Elmeséltem mindkét álmomat édesapukámnak, aki azt mondta, hogy most engedtem el őket igazán. Mit gondoltok erről? Jelentheti ezt ez a két álom?

Kétségtelen, hogy soha el nem múló szeretettel szeretem őket.